Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról
múlt még ismert maradványa, s ilyen értelemben, ha úgy tetszik, valóban annak a „visszfénye". A szokásokat pedig a múlthoz képest a régmúlt és az azt megelőző múlt — mint az akkori jelen — is állandóan motiválta, sőt máig a motiváltság számos gyarapodó és fogyó jellegű elemei formálták őket. Az élő szokás. A szokás mint történelmi kategória Ha a szokásokat a funkció érvényessége szerint osztályozzuk, két nagy kategóriát kapunk. Az első csoportot azok a szokások alkotják, amelyekről kimutatható, hogy történetileg elhaltak, de az emlékezet útján még úgy-ahogy rögzíthetők. Ezeket a gyűjtés során olyan kategóriáknak kell tekintenünk, amelyek szokások voltak, de már betöltötték szerepüket. Legfontosabb teendőnk: aktív létüknek történetileg viszonylag körülhatárolt utólagos feldolgozása, így elkerülhetjük azt a veszélyt, amire Németh Imre hívja fel a figyelmet: „Nem biztos ..., hogy az a kutató, aki manapság népszokásokat gyűjt, valóban szokásokkal is találkozik." 1 0 Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a közösség egy-egy tagja, aki még ismeri őket, elhalt szokások gyakorlására ösztönöz. Néhány elemüket ideiglenesen át is szokták venni, különösen a szokáskomplexum egykor kedvelt vagy érdekes szokáselemét, de ekkor már csak formai átvétel következik be. Pl. Tótkomlós környékén lakodalmon az esküvő után az új házba lépő menyasszonynak fel kellett borítania egy vizesvödröt. Ez korábban termékenységi hiedelmet szolgált. Ha napjainkban valamelyik lakodalmon előfordul, csak a tréfa, a lakodalmi vidám hangulat emelését szolgálja. Ezt a jelenséget a közelmúltban még élő szokások, szokáselemek természetes úton, közvetlen népi közegben való továbbélési kísérletének is tekinthetjük. A szokás „megmentésének, az „igaz népi" megőrzésének a másik módja, amikor ugyancsak a közösségből kiemelkedő személy hivatalos helyi intézménnyel „végezteti" el: népi tánccsoportot, énekkart stb. szervez. Örganizáltabb megvalósítása: az állami népművelési tevékenység tudatos feladatprogramja. Ennek a munkának közművelődési, honismereti, népismereti hatása és jelentősége vitathatatlan, erősítenünk és ápolnunk kell, de más a funkciója. Nem azonosak a nép körében még élő és funkcionáló szokások a népművelés által visszatükrözött szokásokkal, akkor sem, ha az öntevékeny vagy népművészeti csoport hiteles népszokást rögzít és tanul meg. Mert az vagy egy hosszabb történeti szakasz népszokásfolyamatából konstruált statikus egységet, amilyennek a szokásgyakorlók egyszerre soha nem ismerték, vagy egy adott pillanatban rögzített szokást mutat be. Mind a két változat esetén a művészi érzelmi élménynyújtáson túl csupán azt a statikus állapotot adja, amilyen az a gyűjtés vagy az összeállítás pillanatában volt. Történeti adattá, művészi formává vált, amit a közösség tagjai is élveznek, de nem tudnak azonosulni vele, mert az a szokás, amit láttak-hallottak, még ha él is körükben, már módosult tartalommal és formában tölt be funkciót. A rekonstruálás során más tartalmi szintű, önálló népművészeti alkotássá lett, melynek mások a mércéi; korábban a történetileg meghatározott szakaszban jelentős befolyásoló alkotóeleme, jogi, erkölcsi normatívája a népi magatartásnak, ebben a formában pedig esztétikai élményt nyújtó szórakoztatás. Valóban „forgatókönyv" lett, amelyben „a szokás örök, az általa reguláit valóság is őrök.'. 1 1 320
