Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 500 ÉVES A MAGYAR KÖNYVNYOMTATÁS - Szíj Rezső: A "magánkiadás" hazai történetéhez (A Kner Nyomda "privátdruckjai")

forgalomba nem került, a tudományos intézmények s kiemelkedő tudományos személyiségek a mecénás-kiadó ajándékaképpen kapták. (Mint tudjuk, a megmaradt példányok a nagylengyeli grófi kastélyban kiütött tetőtűzvésznek estek áldozatul.)

1 Tisztán tudományos és könyvművészeti célzat is szülhet privátdruckot. Ezzel valamilyen egészen szükkörü és kizárólag csak a szakmát érintő kérdések tisztázására vállalkozik a kiadó s mégha viszonylag nagyobb példányszámban adja is ki, éppen a mondott ok miatt a „privátdruck" jellege megmarad. Ilyen célzattal készült Rexa Dezső áldozatkészségével Kazinczy (Ferenc): Napóleon és Mária Lujza mennyegzőjéről c. kiadvány a Kner Nyomdában, kézzel számozott 240 példányban. Ebben jelent meg Kner Imre tanulmánya a tipográfiához értő Kazinczyról. Mint a Szabó Lőrinccel folytatott levelezéséből tudjuk, őt magát a kiadásban való közreműködésre kimondottan az indította, hogy egyrészt Kazinczy könyvművészeti elveit a szakmabelieknek hozzáférhetővé tegye, másrészt újabb „életjelt" adjon magáról a könyvművészet hazai és nemzetközi szakembereinek. Ezt szolgálta a kiadvány facsimile része éppúgy, mint a hozzá csatolt két tanulmány, s az eredeti formátum. A kiadvány könyvkereskedelmi forgalomba nem került. Tehát a technikai, a műszaki és új művészi lehetőségek kipróbálása, vagy egyéb műhelygyakorlati szempont — amilyenről alább még lesz szó — ugyancsak létrehozója lehet az ilyen privát jellegű kiadványnak. Ez utóbbira a legközvetlenebb példákat hazánkban a gyomai Kner Nyomda szolgáltatta, különösen azután, hogy a rendszeres könyvkiadással fölhagyni kényszerült, amikor Kner Imre, a Kner-Klasszikusok, a Monumenta Literatura I., II. után arra a meggyőződésre jutott, hogy csak kisebb dolgok kiadására vállalkozhat. Király György elhunyta (1922) után Schmidt Józsefet, Tóth Árpádot, Révay Józsefet (a klasszika-filológus írót) és Szabó Lőrincet kérte meg, ajánljanak neki kisebb műveket kiadásra. Legterjedelmesebben Szabó Lőrinc válaszolt a fölkérésre.

2 Az ezzel kapcsolatos levelezésben Kner Imre többször is kifejti, hogy miért kényszerül a rendszeres kiadás megszüntetésére. Részben a katasztrofálisan rossz piaci helyzet miatt, mivel könyveik nem fogynak s még a befektetett összeget sem képes belőlük kivenni. Az 1922-es év tapasztalatai alapján írta Szabó Lőrincnek: ,,Mint tudja, a könyvkiadás helyzete egyenesen kétségbeejtő. A karácsonyi könyvpiac összforgalma nem tett ki annyit kiadványaimból, mint amennyit a múlt évben írói honoráriumokra kifizettem, a sok befektetett papiros és munka hever. További tőkét elvonni nincs már módomban, és így fel kell hagynom a kísérletezéssel, s addig, amíg gyökeres javulás nem áll be a viszonyokba, le kell mondanom arról, hogy kiadó legyek." — De, — mint írta — különösen Gellért Oszkár: Testvérbánat c. verseskönyveinek kiadása végződött katasztrofális ráfizetéssel, végképpen mégsem tud lemondani a kiadásról. Önmagát ölné meg, ha nem keresne valami kiadói lehetőséget, amely bármilyen szerény is, mégis alkalmas arra, hogy egyrészt művészi törekvéseit megvalósítsa, másrészt, hogy szűkebb körével és a közönség iránta érdeklődő rétegével a kapcsolatot fönntartsa. Egy út marad csak a számára, éspedig az, hogy évente néhány kisebb terjedelmű könyvecskét adjon ki, amelynek tartalma irodalmi és művészi értékénél fogva indokolja a külön kötetben való megjelenést — ugyanakkor alkal262