Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Hentz Lajos: A népi tégla- és cserépvetés Mezőberényben

Az égetés befejezése után még 48 óráig állt és hűlt a kemence. Ha ezt az időt nem várták ki, és az ajtókat kibontották, az agyag a gyors kihűlés következtében megrepedt, vagy legalábbis süket lett, nem adott tiszta csengő linker hangot. Ha égetés közben a tüzet megszorították, előfordult, hogy a hirtelen keletkezett nagy hőben a tégla vagy gyakrabban a cserép megolvadt, és egy tömbbe összeállt. Az ilyen bika néha akkora darab volt, hogy ki kellett bontani a tüzelőlyukakat (ott volt a fal a legvékonyabb), hogy el tudják távolítani. 6. Értékesítés — szállítás A termelt áru legnagyobb részét helyben értékesítették, s ebben az esetben a vevő maga gondoskodott a szállításról. Az üzem termékei azonban vidékre is elkerültek. Szeghalom, Körösladány, Vésztő, Okány, Méhkerék, tehát általában a sárréti községek tartoztak a vevőköréhez. A szállítás ezekbe a községekbe is tengelyen történt, de szállították vasúton is. Ebben az esetben a kb. 2 km-re levő vasútállomásra az üzem szállította ki az árut. Erre a célra saját fogatát használta, azt, amit egyébként a gazdaságban foglalkoztatott. A fuvarozást a béres végezte. A szállítóeszköz jobb kihasználása végett, mivel — mint említettük —, csak egy pár lovat tartottak, két kocsival fuvaroztak. Az egyik az üzemben rakodott, a másik úton volt az állomásra. Amikor a béres az üres fogattal az állomásról visszatért, a kocsi meg volt rakva, csak a lovakat kellett átfogni. A múlt század utolsó és a jelen század első évtizedei még kedveztek a népi gyökerű építőanyagiparnak Mezőberényben. A község határában 1850 és 1910 között több száz tanya épült, a belterületen magtárak, nagy, szárazbejárós téglaházak épültek, az I. világháború után, a 20-as évek elején vagy 500 házzal nőtt a község beépített területe, közben szaporodtak az utcákon a téglajárdák. Az építőanyag ezekben az időkben kelendő volt. A 20-as évek végén — párhuzamosan a gazdasági válság kibontakozásával — a kisüzemek egyre nyomasztóbb helyzetbe kerültek. Üj, korszerű módszerekkel dolgozó, gépesített gyár létesült, így a verseny egyre kilátástalanabb lett, a gazdasági válság idején az építkezés üteme lelassult, a kis üzem a maga hagyományos módszereivel nem bizonyult versenyképesnek, s 1931-ben a termelést beszüntette. Vele nemcsak egy üzemmel lett kevesebb, hanem megindult egy folyamat is, melynek során a cserép- és téglagyártásban alkalmazott hagyományos módszerek visszaszorultak, majd az 50-es években meg is szűntek, amint a többi kisüzem is megszüntette a termelést. Ezeknek a kisüzemeknek azonban megvan az ipartörténeti jelentősége, mert az ezekben alkalmazott paraszti-népi technika talaján nőtt fel a berényi téglaipar, amely ma a megye egyik legkorszerűbb üzemével is dicsekedhet. 251