Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Hentz Lajos: A népi tégla- és cserépvetés Mezőberényben

sonló hangot hallatva kérte a verő a talyicskástól a sarat. Este 10-ig is dolgoztak. Egy asztal napi teljesítménye — az időjárástól, a munkások képzettségétől és munkabírásától függően — 2000—2500 tégla volt. b) A cserépverés A munkaszervezet A cserépverést két munkás végezte: egy formás és egy simító, ez volt a munkaszervezet alapegysége, az egy pár forma. Ebben vállalták a munkát (így beszéltek: „mi is vállaltunk cserepet egy pár formára"), ebben számolták a napi teljesítményt. Ezek a munkások rendszerint nők voltak, általában a vállalkozó cserepes családtagjai, vagy az általa fogadott cserepeslányok. Ezeket a cserepes fizette, az „üzem" a cserepessel egyezett meg, neki fizette ki a cserép ezre után járó munkadíjat. Tóth László üzemében — míg az virágkorában volt,— két pár forma dolgozott, s mellettük még egy vagy két férfi munkás, akik a sárcsinálást végezték. Előfordult, hogy a csoport úgy alakult meg, hogy a cserepes maga is dolgozott, mint formás, a főzéshez vagy egyéb munkára kiállt családtag helyett. Munkahely — munkaeszközök A cserepet a zárító előterét képező színben, a veröhelyen felállított asztalon készítették (lásd: kép). Ennek két ellentétes bal sarkán volt a fordító (II. tábla). A fordító az asztalra szegezett lécekhez bőrsarokkal forgathatóan felerősített deszkalap volt, ezen dolgozott a formás. Az asztal mellett, a formás jobb keze felől homokosláda állt, mellette, az asztal jobb sarkán volt a simító munkahelye (I. tábla). Előtte egy favödör állt, melyben a simításhoz szükséges vizet tartották. Az asztal közepén volt mindkét párnak a sárcsomója, melyet a formás és a simító rakott fel a máglázóba behordott sárból. Ilyenkor a kifeszített tenyerükkel, hüvelykujjukat lefelé tartva vágták a sarat a csomóból. A cserép készítéséhez az alábbi eszközöket használták: forma, csapó, simító, cserépdeszka (II. tábla). A forma a cserép alakjának megfelelő vasráma volt, laposvasból a helybeli lakatosok készítették. Egyenes vége közepén kiemelkedés szolgált a fül kialakítására, s ugyanott egy kb. 10 cm hossszú fogóval volt ellátva. — A kúpcserép készítéséhez hasonló, de trapéz alakú formát használtak. A csapó mintegy 3 ujjnyi széles, vékony deszkából készült. Egyik oldala egyenes volt, ezzel simítottak, a másik oldalán levő bevágással a fület formálták. Olyan hosszúra vágták a csapót, hogy a forma mellett két oldalt meg lehessen fogni. A simító vékony vaslemez volt egyenes éllel. Rendszerint abroncsokat vágtak fel erre a célra. A cserépdeszka a cserép nagyságánál valamivel szélesebb és hosszabb fenyődeszka volt. Egyik végének közepét kivésték annyira, hogy a bevágásba a cserép füle beleférjen.

8 A kúpcserép készítéséhez a cserép alakjának megfelelő fél csonkakúp alakú fából készült tömör forma, a sámfa szolgált. 246