Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Molnár Ambrus: Berény népessége és gabonatermesztése a XVI.s zázadban
dézsmakerületben a dézsmajegyzékekben előforduló „... kaszált búza kalangia" kifejezés arra enged következtetni, hogy a kaszával letakarított gabonát is kezdték kévébe kötni. A kévébe kötött búza túlnyomó többségét azért sarlóval aratták. A boglyába rakott búza esetében a dézsmajegyzékekben mindenkor olvasható: „frumentis falcati cumulus", ami kaszált gabona boglyát jelent. A kévékbe kötött és a tarlón keresztekbe rakott —, de a dézsmások által kalangyába (in gelimis) számolt gabonánál nincs hivatkozás a betakarítási eszközre, de a nélkül is tudjuk, hogy a kalangyába elszámolt gabonát sarlóval vágták le. (A dézsmások elszámolásában 2 kereszt (crux) számított 1 kalangyának. Azt a feltevésünket, hogy a kalangyában elszámolt gabonát sarlóval aratták, alátámasztja a községünk közelében a Sárréten fekvő, valamikor Békés megyéhez is tartozott Biharnagybajom 1582. évi dézsmajegyzéke is, mely szerint a bajomi prédikátor 65 kalangya búza mellett még „neghi boglia kazalt búzát" (négy boglya kaszált búzát) is kapott octava fejében. 20 Eddigi vizsgálódásaink eredményeképpen megállapíthatjuk tehát, hogy községünkben és környékén a kenyérgabona betakarításánál a sarlót nagyobb, a kaszát kisebb mértékben használták. így erre a vidékre is vonatkozik Balogh Istvánnak a XVI. század első felére és a szomszédos Csongrád megyére vonatkozó megállapítása, mely szerint a ,,gabona aratása és takarása (sarlóval és kaszával) ugyan azon a falun belül is szokásban volt". 2 1 Kiegészíthetjük ezt a megállapítást azzal, hogy Berényben és a környező helységekben ugyanaz a jobbágy, ugyanabban az évben gabonájának egyik részét sarlóval aratta, kévébe kötötte és keresztekbe rakta, másik részét kaszával takarta (kaszálta) és kötetlenül boglyába rakta. 2 2 Ez a tény is igazolja azt a korábbi állításunkat, hogy az eszközök használatát elsősorban az időjárás, illetve annak következtében a gabonavetés minősége határozta meg elsősorban. Ez tűnik ki egyébként nagyon világosan Berény és Gyúr esetében. Kerecsényi László gyulai várkapitány jelentése szerint ugyanis 1561-ben és 1562-ben nagy szárazság volt a környéken. „Ezelőtt — írja a kapitány 1563-ban — nagy aszal volt, im most, hogy az esés ide jár jó ideje lészen . . ." (ti. a gabonatermésnek). A dézsmajegyzékekből pedig megtudjuk, hogy 1561-ben a szárazság miatt gyenge termés 25%-át aratták sarlóval, 75%-át kaszával vágták le. Az 1562. évben is hasonló volt a két eszköz használatának az aránya. 1563-ban viszont, amikor Kerecsényi szerint jó esők jártak Berényben, a búza 90%-át, Gyúrón 98%-át aratták sarlóval. Ha tehát az időjárás engedte, a betakarítás eszközéül a sarlót használták. A földesuraknak és a dézsmát szedő kamarának is, határozott álláspontja volt a sarlóval »való aratás. A hivatalos iratokban következetesen aratásról (sarlóval való betakarítás) beszélnek. Minden eszközzel igyekeztek is rászorítani a jobbágyokat, hogy sarlóval arassanak. Ebben az igyekezetben az vezette őket, hogy a kévébe kötött és keresztbe rakott gabonából kevesebbet tagadhatott el a jobbágy. Az így letakarított gabonából könnyebb volt kiszámítani a tizedben járó mennyiséget is, mint a kötetlenül boglyákba rakott gabonát megbecsülni és a várható szemtermésre következtetve az utána fizetendő pénzösszeget meghatározni, vagy a szemül (in granis) szolgáltatandó gabonamennyiséget megállapítani. A jobbágyok viszont a XVI. században kezdték felismerni, hogy a kaszált boglyák után fizetendő pénzösszeggel való adózás számukra sokkal kedvezőbb, mint a megszámolt kévék után természetben kiadott dézsma. Ezért ők azon igyekeztek, hogy gyengébb 231
