Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Molnár Ambrus: Berény népessége és gabonatermesztése a XVI.s zázadban
termés esetén — a hatóságok kívánsága ellenére is — kaszálják és boglyákba rakják gabonájukat. Ezért panaszolja az egyik jelentés, melyben a dézsmások tájékoztatták a dézsmálás helyzetéről a kamarai hivatalnokokat: „Mivel az Űr Isten mostan bőven adott búzát, a szeginy emberek ilyen álnokságot cselekszenek, hogy amely búzát megarathatták volna (sarlóval) is meg kaszálták..." Egy másik ilyen jelentésben pedig ezt olvassuk: „ ... Hirtelenséggel a hévség (hőség) annyira elvesztette a búzát, hogi az Aratók is mind elhatták, mert csak ollyan volt a zeme mind edgy vadócz, ott sehol nem arattak, csak kaszával, akit lekaszáltak..." 1562-ben a kamara érdeklődésére Kerecsényi gyulai főkapitány is ezt írta: „Ez idei dezmárul penig még semmi bizonyos summát nem írhatok Ti Kegyelmeteknek, mert még ide ez földre ar at ni nem kezdtek . . ," 2 3 Minden további vizsgálódás nélkül is világos a fentebbi idézetek alapján, hogy az aratás alatt a sarlóval való betakarítást értették. Kaszával nem arattak, hanem csak kaszáltak, vagy a későbbi szóhasználat szerint, takartak. A búza vetés egy részét — kedvező időjárás esetén kevesebbet, kedvezőtlen időjárás esetén többet — időszakunkban kaszával kaszálták le (takarták). 1560-ban már régi szokásnak mondják a gabona kaszával való betakarítását. Berény környékén tehát a kaszának — mint a gabonafélék letakarításának az eszköze — megjelenése a XVI. század közepénél jóval korábbra tehető. Ezt bizonyítja a következő idézet: „Régi szokás szerint, amikor a terméketlenség miatt nem sarlóval arattak, hanem mint a szénát kaszával vágták le a gabonát . . . akkor a gabonából nem adtak tizedet, hanem minden levágott hold után 8—8 dénárt voltak kötelesek fizetni.. A tavaszi vetésű gabonaféléket, az árpát, zabot túlnyomó többségben kaszával vágták le. Elenyésző mértékben előfordul ugyan a dézsma- és kilencedjegyzékekben, hogy árpa és zab is kalangyába van elszámolva. Itt azonban nem a sarlóval való aratásra kell gondolnunk, hanem inkább arra, hogy a kaszával levágott tavasziak egy kis részét — ismeretlen okból — kévébe kötötték. Ez egyébként — szintén jelentéktelen mértékben — a búza betakarításánál is előfordulhatott. A tavasziakhoz tartozó és a mi vidékünkön a XVI. században jelentős mértékben termelt köles aratására nézve kizárólag olyan adatokat találtunk, melyek szerint minden előforduló esetben a kölest sarlóval aratták és kévébe kötötték. 2 3 összegezve Berény vidékére vonatkozóan a gabona betakarításának módjára irányuló kutatásaink eredményét, megállapíthatjuk, hogy a XVI. század második felének elején a kenyérgabona betakarításának négyféle módját ismerték és gyakorolták. 1. Kedvező időjárás esetén túlnyomó részét sarlóval aratták, kévékbe kötve keresztekbe rakták. 2. Kedvezőtlen időjárás esetén — a terméketlenség miatt — az őszi kenyérgabona egy részét kaszával kaszálták (takarták) és kötetlenül boglyákba rakták. 3. A gabona egy csekély részét kaszával vágták le és kévékbe kötötték, keresztekbe rakták. 4. Ismerték és esetenként még gyakorolták a betakarítás legősibb módját is; ha nagyon ritka és kicsiny volt a gabona, kézzel gyökerestől felnyűtték, és a sarlóval aratott kévéknél sokkal kisebb kévékbe kötötték. 232
