Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - 1948 ÉVFORDULÓJA - Körmendi János: Adatok a Csanád megyei dohánykertész községek történetéhez 1848/49-ben
képpen alakult: Alberti — Űj-Pitvaros; Kövegy Mednyánszkiháza — Kövegy; Ambróz — Kis-Pitvaros és Székegyháza-Majláth — Székegyház. 3 1 Az ügynek olyan értelemben van jelentősége, hogy az ellenállás ebben is kifejeződik. A helyi névhasználatban. különben is mindig a most kapott neveket használták, csak a hivatalos ügyekben használták a kincstár által „adományozott" elnevezést. A forradalomnak kellett bekövetkezni ahhoz, hogy végre egyszer a kertészek akarata győzzön a kincstárral szemben! Az 1849-es év beköszöntése sem hozott gyökeres változást. A megye zsellér lakossága csalódottan figyeli az újabb eseményeket. A lelkesedés végképp alászállt, ehelyett inkább sérelmeiket gyűjtik össze újabb beadványokban, amelyekből egyre elkeseredettebb, elszántabb hang csendül ki. Az apácaiak, akik eddig derekasan helytálltak, „panaszolják, hogy ők állodalmi puszta haszonbérlői lévén — a jelen zavaros időben haszonbéri illetőségűket megnem fizethették s ezért az állodalom ügyésze által pörbe fogatván marasztaló ítéletet nyertek — esedeznek hogy ők — mint akik az lefolyó nyáron tetemes költségeskedéssel is mint igaz hazafiak folyvást nemzetőri szolgálatot tettek — addig is még nyári munkálkodásaik gyümölcsét pénzzé tehetik — Honvédelmi Bizottmánynál ajánltatván — a foglalás végre hajtása alól ideiglenesen felmentessenek." 3 2 A kérvényekből egyre inkább kiviláglik, hogy a folyamadók kapcsolatot látnak jogos igényeik kielégítése és honvédelmi kötelességeik teljesítése között. A kérések közül az egyre határozottabb földigény domborodik ki, mely együtt járt volna az állandósítással. A kevermesi, dombiratosi és dombegyházi lakosok együttesen az országgyűléshez fordulva kérvényükben azt sérelmezték, hogy ők „kik szerződés mellett lakván földesuraik jószágán, semmi tulajdont nem bírnak s a törvénnyel kimondott szabadság és egyenlőség semminemű jótékonyságaiban mindeddig nem részesültek, minden 127 lélek után csakúgy, mint a földtulajdonosok két újoncot állítani köteleztettek s azt ki is állították." Azt kérik, „hogy a szerződési helységek lakosai is a szabadság és egyenlőség jótéteményeiben részesíttessenek, jelesen földjeik, melyeket eddig szerződés mellett míveltek és használtak, ezentúl már vagy csak azért is, hogy azon földekről ők állítottak újoncokat és így ők védték meg azokat, nekik tulajdonosi joggal adassanak át, vagy legalább az ő boldogságukról is rendelkezzék a törvényhozás." 3 3 A tények fölvetése rendkívül bátor és határozott lépés volt, melyre a forradalom és szabadságharc vezetőinek is hasonlóképpen kellett volna reagálni. A volt úrbéres községek lakói földtulajdonosok lettek, amint említik a kertészek. Ez az egyik sarkalatos pontja sérelmeiknek. Mint láttuk, a nagymajláthi felhívásban is világosan el tudják különíteni magukat az úrbéresektől. Azok jogait már korábban is szerették volna elérni, éppen állandósításukért, rendes községgé alakításukért folytatott harcukban. Most, amikor a „törvénnyel kimondott szabadság és egyenlőség" jelszavait hangoztatják országszerte, még inkább óhajtják, hogy „az ő boldogságukról is rendelkezzék a törvényhozás". Indokaikban csaknem szószerint kimondják, hogy azé a föld, aki megműveli és megvédi azt. Ez pedig már nemcsak panasz, hanem figyelmeztetés is, mégpedig olyan értelemben, hogy következő lépésükben akár önkényesen is készek kielégíteni ilyetén igényeiket. Az előbb említett folyamodók közül a dombiratosiák tesznek egy erőszakos lépést ilyen irányban; de hogy ese213
