Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - 1948 ÉVFORDULÓJA - Körmendi János: Adatok a Csanád megyei dohánykertész községek történetéhez 1848/49-ben
tűkben milyen földfoglalásról volt szó, azt érdemesebb kicsit közelebbről megnézni, mert ennek alapján képet kapunk arról, hogy a különböző időkben telepített kertészségekben hogyan jelentkezett a földigény. Az 1848. december 5-i megyei bizottmányi ülésen Ráth József dombiratosi nagybérlő a következőket panaszolta: „miután 1842 évben Wodjaner Adolf bérlő és Dumiratosi most állodalmi 3-ik osztályú puszta feles földészei között tett egyesség szerint a Dumiratosiak használatába engedett 1500 hold földből később, jelesen 1846 évben kelt pótlék szerződés szerént vissza eresztett, és már két év olta háborítatlanul bírt, most pedig bevetve levő 300 hold földet a község most erőhatalommal visszafoglalni akarná.. ." 3 i E panasza megvizsgálására folyamodó egy bizottság kinevezését kéri, melyet a megye el is rendel, hogy az „rögtön intézkedjék". A bizottság napokon belül ki is száll a helyszínre, és megállapítja, hogy a kertészek által a „300 hold földeknek elfoglalása szándékoltatik." 3 5 A megye urai igyekeznek gyorsan dönteni. Az elmarasztaló ítélet törvényes végrehajtását január 22-re tűzték ki, de a „kitűzött napon ... az egész község nevében a Bíró de a helység házához egybegyűlt nép is egyetemes akarattal ellenszegülvén", 3 6 a végrehajtást nem tudják foganatosítani. Az ellenállást mindjárt tett is követte, mert februrá 5-én már ezt jelenti Kövér Pál főszolgabíró: „a Dumiratosi lakosok mintegy harminczan az Elöljárók vezetése alatt a kérdéses 300 hold földet, melyet a ministeriumhoz beadott folyamodásokban mint azelőtt kezökön volt haszonbéri földet magoknak visszaadatni kérték: nem várva az ügy kimeneteléig magok hatalmával visszahancsikolták." 3 7 A kérdéses 300 hold föld visszafoglalása egy határozott, radikális tett volt a helység lakói részéről. Feltétlenül közrejátszott ebben a forradalmi hangulat, de indító okot a régi sérelmek adtak, amelyek most még inkább éreztették hatásukat. A 300 hold földet korábban bérletként bírták, de az idők folyamán azt másra akarta hasznosítani a bérlő és visszavette. A községnek pedig nagy szüksége lett volna rá, hiszen így a lakosság számához viszonyítva a földterületet, aránytalanság jelentkezett. Dombiratos, amint láttuk, korábban nagybérlőé volt, tehát nem eredeti kincstári telepítés, hanem későbbi átvétel. Márpedig azoknál a községeknél, melyek a kincstári telepítésűek előtt keletkeztek, szinte általános tendenciaként mutatkozik a megyében a bérelt föld területének kicsinysége, hiánya. Ezt elsősorban azzal magyarázhatnánk, hogy ezekben a helységekben erősen elharapódzott a földek alhaszonbérbe adása, melyhez járult még a belső szaporodás, valamint az állandó betelepedések. Így a nagyszámú lakosságot nem tudta eltartani az a földterület, melyet a nagybérlő a községnek haszonbérbe adott. 3 8 Nem véletlen jelenség az sem, hogy a kincstári telepítések alkalmával valamennyi régebbi telepítésű kertész telep jelentős számú lakosságot ad minden újonnan létrejött telepítvénynek, ahol a legfőbb vonzerőt éppen a bérelhető földterület nagysága (egy-egy numerus: 15—20 kat. hold föld) jelentette. A közvetlen kincstári telepítésű helységek esetében nem találkozunk a dombiratosiakéhoz hasonló földigénnyel (ti., hogy növeljék a bérelhető földterületet). Ehelyett inkább arra kell felfigyelnünk, hogy e községek lakói — a numerusok megfelelő nagysága miatt is — kezdettől fogva a bérelt földterület tulajdonosai szerettek volna lenni. Vajon véletlen jelenség-e az, — 214
