Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - SZEMLE

tói, bevezetőtől, vagy összefoglalótól. Az emlékkönyv kizárólagosan és pontosan ragaszkodott az emlékünnepségek teljes megörökítéséhez, annak minden mozzanatát tartalmazza. A gyulai nyomda és a Kner nyomda a Békés megyei kiadványoknál már megszokott egyszerű, de ízléses formátumban adta a tisztelők kezébe az emlékkönyvet. Az emlékkönyv megjelentetése időszerű és szükséges volt, nem csupán az emlékünnepségek méltó megörökítése tette ezt szükségessé, hanem a centenáriumig vajúdó Áchim-problematika is. Kiadásának elmaradása jelentős hiba lett volna. Az emlékkönyv legnagyobb jelentősége éppen abban van, hogy az emlékünnepségek megörökítésén túlmenően tartalmazza a tudományos ülésszakok anyagát. Ez a tudományos ülésszak jelölte ki először Áchim L. András és pártja számára a megillető helyet, Pölöskei Ferenc jól megválasztott referátum címéből idézve, „a magyarországi progresszió táborában". Bár az utóbbi évtizedben már jelentős előrelépések történtek Áchim L. András történelmi érdemeinek és progresszív szerepének megrajzolásában — idesorolhatók Tibori János könyve után a Földmunkás- és szegény paraszt-mozgalmak I. kötetének idevonatkozó részei, Király István tanulmányai és Domokos József: Áchim L. András c. könyve — az egész Áchimproblematika megnyugtató tisztázása mégis erre az ülésszakra várt. Az ülésszak teljesítette ezt a feladatát, s ez nem csupán elhangzott szavakban, hanem nyomtatásban is megjelent. Nem kívánjuk az ülésszak alapján kialakított értékelést összegezni, erre e hely kevés és nem adna teljes képet, néhány mozzanatát azonban mégis ki kell emelnünk. Áchim az akkor napirenden levő demokratikus átalakulás szükségességének a legtisztább megfogalmazói közzé tartozott, Ady Endrével és másokkal együtt. Programjánál voltak következetesebbek, de az érte folytatott küzdelemben elszántabbak kevesen. Programjában jobbra állott Mezőfitől, akinek a pártjából kivált, jobbra állt a szociáldemokrata pártvezér Garamitól is, de alkatában mindkettőnél elszántabb, forradalmárabb volt. Áchim forradalmi magatartásának jellemzői között, mint az őt barátjává fogadó Ady Endrénél, ott volt az úri Magyarország féktelen gyűlölete, Dózsa György tisztelete — szobrot készíttetett Dózsának — a földnélküliek elhivatottságának hirdetése. Ügy érezzük az ülésszak levette végre a napirendről a kényes Bajcsy-Zsilinszky—Áchim kérdést is. El kellett vetni azt a felfogást, amely a történetírásunk perifériáján még ma is jelen van, hogy vagy Áchim, vagy BajcsyZsilinszky. Pölöskei Ferenc referátumában ismertetve a késői értékelés okait rámutatott, hogy Bajcsy-Zsilinszky sopronkőhidai mártírhalála után a kegyelet is tiltotta ezt a témát és kevesen írtak és beszéltek Áchimról. „A történettudomány nem azzal avatja Bajcsy-Zsilinszky Endrét az ellenállási mozgalom kiemelkedő harcosává, hogy „kimenti" az Achim gyilkosságból. Áchim is, de részben Bajcsy-Zsilinszky is a hazai progresszió zenitjére emelkedtek, de egészen más történeti periódusokban" — mondotta. Ezt az értékelést el lehet fogadni. Semmiképpen nem fogadható el azonban olyan értékelés, amely Bajcsy-Zsilinszky tisztaságának védelmére törekedve Áchim bemocskolásával és elhallgatásával igyekszik célhoz érni, de Áchim meggyilkolása sem teheti semmissé Bajcsy-Zsilinszky későbbi történeti érdemeit. Amikor az ülésszakon a korábbiaknál is egyértelműbben bizonyosodott be Áchim szerepének progresszivitása, helye a magyarországi progresszió táborában, s felvillant az a lehetőség, amelyet életben maradása jelentett volna, természetesen még nagyobb súllyal vetődött fel a magyar úri osztály felelőssége is. E megváltoztathatatlan tragédia sebei ismét felszakadtak és csak valahol ott kereshettek gyógyulást, ahol 1911-ben, Áchim megbocsájtó szavaiban és végül a mában, a célok megvalósulásában. Érdemes itt Mód Aladár záró mondataiból idézni: minden körülményt, az indulatokat, a sajátos közvetett indítékokat számbavéve is osztálygyilkosság volt. A történelmi igazság e tekintetben egyértelműen Áchim oldalán van. Lehet-e így igazság megbélyegzés nélkül? Csak 1911-et nézve ez lehetetlen. Mégis nekem is az a meggyőződésem, hogy történelmileg az átfogóbb, az érvényes igazság az, mely a Zsilinszkyek tettét az akkor reakciót követő középosztály és értelmiség igazi érdekeivel s történelmi útjával is szembenálló gyilkosságnak — tragédiának fogja fel... A történelem, a politika oldaláról persze nem lehet sem vallási meggondolás, sem elvont humanitás a 168