Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Czeglédi Imre: A gyulai kovács-kerékgyártó-bognár céh vándorlegény-protokollumának elemzése (1803-1872)

hely 12—12, Szentes 6 céhe mellett Gyula említett 17 önálló céhe mindenképpen figyelemre méltó.

3 Hiba volna azonban egyedül ezekre az adatokra támaszkodva arra következtetni, hogy Gyula ipari fejlettsége egyenlő volt Debrecenével vagy Nagyváradéval. Nem áll módamban a három város lakosságának összetételét vizsgálni, de megítélésem szerint Debrecen és Nagyvárad gazdasági élete erre az időszakra már túljutott a tiszta céhes kereteken, mint ahogy a dunántúli céhes ipar is hanyatlóban volt már ebben az időszakban. A gyulai kovács- kerékgyártó céh erejének, hatókörének vizsgálatához a céhlegények protokollumát használtam fel.

4 A legények száma ugyanis jól tükrözi a munkaerő-szükségletet, származásuk pedig a gyulai kézművesipar vonzásának körzetére ad felvilágosítást. A vándorlásra kötelezett legény egy városba érve jelentkezett az illető céh atyamesteréréi, beíratta magát a legények protokollumába, s az atyamester az általa kijelölt, általában soron következő mesternél elhelyezte a legényt fél- vagy egy évre.

5 A gyulai egyesült kovács- kerékgyártó céh 1773-ban alakult," megújított kiváltságlevelét 1833-ban kapta mint kovács- kerékgyártó s bognár céh.

7 Az általam feldolgozott protokollum 1803-tól 1872-ig tartalmazza a céh legényeinek adatait. Az első legényt 1803. október 10-én jegyezték be. A keltezések nagy változatossága azt bizonyítja, hogy a céhben nem volt szabályozva a legényfogadás időpontja. A bejegyzések különböző részletességgel közlik a legények adatait. Az általános szöveg a következő: „1805. Betsületes legény be hatta magát irni Májusnak 19 napján Moi'itz Jozseff Csongrád vármegyei fi Szegeden tanult szabadult", vagy „Be irata magát 20 januáris Tanult pest vármegyében Ketskeméten Tót mihal Betsületes Égisz Leginy neve Ezüst patkó" [kovács]. Máshol az adatok igen hiányosak, így a feldolgozásnál mindezt figyelembe kell vennünk. A hetven év történetét három periódusra bontottam: az első 1803-tól 1821-ig, tehát a reformkor előtti időszak (az 1822—1825 közötti bejegyzések hiányoznak), a második a magyar reformkor és forradalom (1826—1849) s a harmadik a szabadságharc utáni időszak a céhek megszüntetéséig (1850—1872.) A legények száma a három periódusban a következőképp alakult: A gyulai céh virágkora tehát a reformkor időszaka, utána már nem tart lépést a gazdasági fejlődéssel, sőt abszolút számokban is némi visszaesés tapasztalható. A legényfogadások évenkénti grafikonja még pontosabban mutatja a gazdasági élet hullámzását. Az első periódusban feltűnő az 1805-ös csúcs (33 legény), majd évenkénti erős hullámzás következik. A szabályosan váltakozó hullámzás valószínű oka az lehet, hogy a legények felfogadásával egyik évben telítődött a céh, a másik évben nem volt szükség legényekre, nagyobb üresedés kétévenként jelentkezett. A mélypont 1813. Ezután viszonylag stabil három év következik 1816— 1818 között (évi átlagban 21 legény), s közben eléri második csúcspontját 1817-ben: 28 fő. A második periódusban két markáns időszak található: előbb egy négyéves, erőteljesen kiemelkedő csúcs 1827—1830 között (évi 37 fő), majd tízévi hullámzás után (mely 1835-ben éri el mélypontját) 1840—1846-ig, hétéven át tartó virágzás mutatkozik (évi 34 fős átlag). Ezt nevezhetjük a gyulai kovács—kerékgyártó és bognár céh fénykorának. Az 1849-es mélypont kialakulása érthető. A harmadik periódusban az 1851—52-es, hiánypótló évek után 1853-ban eddigi mélypontját éri el a legényfelfogadás, majd hosszú pangás után 1862-ben az egész időszak csúcsát éri el (46 legény), de két év múlva túlhaladja a tíz év előtti mélypontot is. Végül 1865—1868 között utolsó virágzását éli a céh. (1871—1872 adatai nem elemezhetők, mert a két év nincs szétválasztva a protokollumban.) Nem rendelkezvén megfelelő összehasonlítási alappal, mégis hadd utaljak arra, hogy a céh a tárgyalt időszakban, 1803-tól 1872-ig (négy év hiányával) 1530 legényt fogadott fel, ez évi 23 legénynek felel meg, s mind összességében, mind évenként figyelemreméltó szám. Az eddig legjelentősebbnek tartott gyulai csizmadia céh 1816—1818 között 60 csizmadialegényt fogadott fel, a kovács-kerékgyártó céh 67-et.

8 1803—1821 1826—1849 1850—1872 303 legény, évi átlag: 15 673 legény, évi átlag: 28 554 legény, évi átlag: 25 122