Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Czeglédi Imre: A gyulai kovács-kerékgyártó-bognár céh vándorlegény-protokollumának elemzése (1803-1872)
Továbbiakban az első időszak elemzésétől kénytelen leszek eltekinteni. A protokollumot ugyanis 1803—1821 között váltva hol németül, hol magyarul vezették. Olvasása a helynevek kiejtés szerinti leírása miatt még a magyar szövegben is nem kis nehézségeket okoz (Békés megyének Bikis, Pikis, Bikits változata van), így a német szöveg csak hézagosan fejthető meg, és így nagy gyakorlati jelentősége nem volna. I/ONZÁSI KÖRZET A PFFORMKORBAN Érdekes feladat volna a legények foglalkozásának pontos kimutatása, s ezzel a céhbe tartozó három iparág (kovács, kerékgyártó, bognár) fejlődésének vagy visszaesésének hullámzását követni. A legények foglalkozásának bejegyzése azonban igen gyakran elmarad, így az összehasonlítást csak azokban az időszakokban végezhetjük el, amikor viszonylag kevés az ismeretlen foglalkozású legény. A foglalkozási statisztika azt mutatja, hogy 1826-tól az 1830-as évek végéig nagyjából azonos a kovács és a kerékgyártó legények száma, a bognárlegények szerződtetése csak 1839—1845 között jelentős (évi 5—14 legény), ugyanekkor a kovácsok száma is túlhaladja a kerékgyártókét. 1 1 (Valószínűleg a bognárok kovácsmunkaszükséglete miatt!) Az 1850-es évek kimutatható időszakaiban a kovács és a kerékgyártó legények száma nagyjából megegyezik, a bognárok egy időben nem is szerepelnek. Az 1860-as évek első felében inkább a kerékgyártók, a második felében pedig a kovácsok száma szaporodik. A bognárok szerződtetése továbbra is gyér. Eddig a gyulai kovács—kerékgyártó—bognár céh legényfogadásának változásait mutattam be, s igyekeztem belőle megállapítani a céh erejének változásait. Következőkben vizsgáljuk meg, milyen volt a céh hatóköre! Mindenekelőtt próbáljunk némi képet kapni az inasszerződtetésekről. Honnan származnak a Gyulán tanult és felszabadult inasok? 1 0 1826 és 1849 között 84 ilyen legényt jegyeztek be a protokollumba. (1826—1829: 16 fő; 1830—1834: 18; 1835—1839: 16; 123
