Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Czeglédi Imre: A gyulai kovács-kerékgyártó-bognár céh vándorlegény-protokollumának elemzése (1803-1872)

TENYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK CZEGLÉDIIMRE A GYULAI KOVÁCS—KERÉKGYÁRTÓ—BOGNÁR CÉH VÁNDORLEGÉNY-PROTOKOLLUMÁNAK ELEMZÉSE (1803—1872) A helytörténet számára még mindig kiaknázatlan feladat a céhek történetének megírása. Egyes városok ugyan példát mutató tanulmányokkal rendelkeznek, máshol — így Gyulán is — szinte teljesen hiányzik a céhtörténet. Pedig enélkül a feudalizmus és korai kapitalizmus gazdaságtörténetét reálisan látni nem lehet, s az elvétve közölt adatokból általánosítani alapos kockázattal jár. A megjelent céhtörténetek jórésze is a céhek belső életét mutatja be, amely a 19. századi, rendeletekkel irányított egységesítése után alig mutat eltérést. Ugyanakkor alig találkozunk a céhek munkáslétszámának bemutatásával (inasok, legények, mesterek), pedig ezek feltárása alapvető lenne egy-egy céh jelentőségének bemutatásához. Nem elhanyagolható feladat a céhek hatókörzetének vizsgálata, amely közelebb vinne bennünket a céhkorszak gazdasági gócpontjainak, ható- és vonzáskörzeteinek megrajzolásához. Tanulmányomban kísérletet teszek a gyulai kovács—kerékgyártó céh hatókörzetének vizsgálatára, ezzel elősegíteni Gyula korabeli gazdasági helyzetének pontosabb értékelését. Előrebocsátom, hogy összehasonlítási adatok hiányában nagyobb következtetéseket levonni nem áll módomban. Ehhez megközelítőleg hasonló elmzésekre volna szükség a gyulai más céhek, illetve más városok hasonló céheire vonatkozóan. Célom tehát összehasonlító adatokat is adni más céhek ilyen természetű feltárásához, s ezzel lehetővé tenni, hogy az összehasonlítást mások elvégezhessék. Ha ma egy település egykori céhes iparának fejlettségét be akarjuk mutatni, általában a céhek számával és alakulásának időpontjával mérjük a kézműipar fejlettségét. Néha rendelkezésünkre áll a mesterek számának bizonyító ereje is. Mindezek azonban, bár kétségkívül jó támpontot nyújtanak az értékeléshez, csak megközelítő pontossággal határozhatják meg a helyi ipar erejét, s nem egyszer alapos kritikával kell kezelni az adatokat. A mesterek ugyanis elzárkózhatnak új mesterek befogadása elöl, így nagy aránytalanságok lehetnek a mesterek száma és a céh tényleges munkaereje között. Egyes esetekben egy mesternek egy-két legénye általános, máshol sokszorosa a legények száma a mesterekének. (így Gyulán 1845-ben 3 kovács- és 1 ácsmester mellett még 103 kovács- és ácslegény vállalt munkát.)

1 Gyula mind a céhek kialakulásának idejében, mind számában megelőzte Békés megye más településeit, sőt magasan kiemelkedett közülük a 19. század közepéig. Míg Gyulán a 19. század első felében 17 céhkiváltságot kaptak vagy újítottak meg, addig Szarvason csak 8, Csaba és Békés pedig 6—6 céhet tudott felmutatni.

2 Gyulának ez a vezető szerepe még a középkori városfejlődés idején alakult ki, amikor mint földesúri és vármegyei központ a megyében legkedvezőbb feltételekkel rendelkezett a várossá fejlődéshez. Ennél az általánosan elfogadott helyzetképnél sokkal érdekesebb kérdés, hogy a gyulai céhek milyen helyet foglaltak el egy országrész céhes iparában. Ha az öszszehasonlítást a céhkiváltságok számával végezzük, Gyula előkelő helyet vallhat magának: Szeged 21, Nagyvárad és Debrecen 16—16, Kecskemét és Hódmezővásár121