Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 1. szám - Szíj Rezső: A Kner család útja Gyomáig és a nyomda első évtizede I.
hiszen számos külföldi műhely példát adott a művészi könyvkötésre. Hazai magyar könyvkötészetünk fővárosi és vidéki viszonylatban egyaránt siralmas állapota alapján akkor mást róla nem mondhatott. Valójában nagyon is szerette a könyvkötészetet, de csakis művészi szinten. Erre a későbbiek folyamán kiváló példát találunk majd saját családjában is. Kner Izidor Szammer Imre műhelyében állt először — fogadásból — a százharminc rekeszes szedőszekrény mellé. Bár a háziversenyben kitűnően szerepelt, ekkor még valóban esze ágába sem jutott, hogy belőle valaha könyvnyomtató lesz. Még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy rájöjjön: mi is a szedésben a művészet, amikor az ember egyebet sem csinál, mint kész elemeket rak egymás mellé, a díszítő anyagokat is gyári előírásnak megfelelően adagolva az ugyancsak nem maga választotta szöveghez. Székesfehérvárott mellékesen címtáblákat is festett. Még a hazai kézműipart pártoló s emiatt ipargrófnak titulált Zichy Jenő, a keletázsiai utazó is „vigécévé" szegődött, annyira tetszettek neki Kner Izidor címtáblái, ugyancsak itt jelentek meg első írásai is, a Szammer-nál nyomtatott Darázs című élclap»an. De Szammer nem akart az élcelődés miatt ujjat húzni megrendelőivel. Az ily tekintetben meglehetősen maradi vidéki közönség érzékenyebben fogadta a tréfa leplébe bújtatott szúrásokat, mint a fővárosi. Ezért Szammer kérte, ne dolgozzék a lapba, majd a Darázs kiadásával is fölhagyott. Kner Izidornak kapóra jött Szammer lépése, mert ő meg azzal az előkelő pózzal léphetett le, hogy nem engedi magát „gondolatszabadságában" korlátozni. Egy újabb alkalmi címtáblafestés, helyesebben diadalkapu fölirat festése adta neki az ötletet, hogy Szammerrel együtt címtáblafestő üzemet kellene nyitni. Az ötletet meg is valósították s az üzlet elég jól jövedelmezett. Borbélytáblák, trafikfeliratok, utcanév- és házszámtáblák aránylag elég tisztes hasznot jelentettek. Azonban kezébe került Munkácsy Mihály Ásító inasának reprodukciója és ez egycsapásra fölébresztette benne a Pettenkofen által egyszer már kiváltott nagyratörő vágyat. Festőművész szeretett volna lenni. De alig hogy tudatosult benne ez a gondolat, egy háromtagú küldöttség nyitott be hozzá. Kifogásolták, hogy egyik „alkotásán" a Szentlelket ábrázoló galambnak igen hosszú a nyaka, némelyek még gólyának találják nézni. El kellett ismernie a megjegyzés igazságát s ez elég volt ahhoz, hogy úgy érezze: kitekerték legújabb „múzsájának" a nyakát. Örökre lecsapta festő ecsetjét s annyi pénzzel, amennyivel akkor egy fertály földet is vehetett volna, elindult hazafelé. 2 5 Ügy látszik nem tudta, hogy a cégtáblafestésben olyanok jártak előtte, mint Barabás Miklós, Than Mór, Székely Bertalan, akik idővel mégis híres festőkké váltak. — Kner Izidorra más hivatás várakozott. Éppen nénje lakodalmára érkezett haza; hozományához fele készpénzével ő is hozzájárult, majd munka után nézett a környéken. De ott oly szegénység uralkodott, hogy megélhetésről szó sem lehetett. Megpróbálkozott faluzással is. Végül Pestre ment s néhány hónapig ismét Hirhágernél dolgozott, majd megint vándorlásra indult. Ennek során Tatára érkezett s ott rövid időre megállapodott. Innen azonban a sorozásra hívó fölszólításra haza kellett térnie. Mivel katonának nem kellett, úgy gondolta, legjobban tenné, ha külföldre menne „csak úgy gyalogjában". Evégből igazolójegyet akart váltani, 57
