Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 1. szám - Szíj Rezső: A Kner család útja Gyomáig és a nyomda első évtizede I.
s fölkereste a főszolgabírói hivatalt. Itt váratlan fordulat érte, mert a főbíró szinte ráparancsolt: telepedjen meg Gyomán és alapítson nyomdát. Hiába tiltakozott, hogy mindössze hetvenöt forintja van, a főbíró kilátásba helyezte az elnöklete alatt működő helybeli takarékpénztár segítségét. ígérte, hogy anyagiakban nem lesz zökkenő. Erre támaszkodva — ráállt az ajánlatra. 2 0 így lett a vándorkönyvkötőből — megtelepült nyomdász. 1882-t írtak ekkor. Rendkívüli merészség és vállalkozó kedv kellett ahhoz, hogy belevágjon egy olyan mesterségbe amelyet nem tanult s amelyhez nemcsak fölszereléssel nem rendelkezett, hanem a szükséges pénzbeli fedezettel sem. A következő időszak azt bizonyította, hogy ha merésznek tűnt is a kísérlet, sikeresen birkózott meg a nehézségekkel, kezdve azon, hogy eddig az ideig jóformán még levelezni sem tudott. Hiszen a pársoros s majdnem mindig azonos szövegű levélváltás nem tekinthető az üzleti levelezés előiskolájának, amely ebben az időben általában még német nyelven folyt. Hozzá kell ehhez vennünk a kor hazai nyomdaiparának egyéb nyomorúságai közt azt is, hogy valamire való gépet és hozzávaló alkatrészt csakis külföldről lehetett beszerezni. Jövője azonban szegénysége ellenére sem látszott kilátástalannak. A magyar nyomdászat általános helyzete olyan lehetőségeket tartogatott számára, amelyek tervszerű kihasználásával a biztos siker reményében nézhetett a jövőbe. A Budapest—Temesvár közti útvonal mentén a múlt század hatvanas éveiben — Kner Izidor szerint — egyetlen egy kézisajtó létezett, de az sem működött. Egyetlen jobb könyvnyomda küzdött a fennmaradásért, ez is helyét váltogatva, Szarvason. Gyulán próbált magának szilárd talajt teremteni. 27 A már említett s jó szakember hírében álló Réthy Lipót ez a tipográfus, aki mégsem tudott az említett helyeken gyökeret verni. 1855-ben átköltözött Aradra s itt végre tartósan megállapodott. Réthy hosszú öregséget ért s Kner Izidornak még módjában állt közelebbről is megismerni őt. 2 8 A hatvanas_jévek táján működött Gyulán Dobay János nyomdája, de különösebb jelentőségre nem emelkedett, mint azok a nyomdák sem, amelyek főleg 1867 után oly sokfelé keletkeztek az országban. Egyébként arra, hogy lényegében mily kevés munkája akadt még egy megyei székhelyen tengődő, két személyt foglalkoztató műhelynek is: példa rá a múlt század hetvenes éveiben a szolnoki nyomda. Hogy az a két nyomdász, — egyébként testvérek, —, meg tudjon élni, kénytelen háztáji gazdasággal foglalkozni. Akárcsak 180 évvel azelőtt, Misztótfalusi Kis Miklós Kolozsvárt. De ugyanilyen állapot uralkodott Békéscsabán és Szarvason is. — Míg 1866-ban Budapesten kívül a történelmi Magyarország egész területén mindössze 89 nyomda dolgozott az országban, 1900-ban már 531-et találunk. 2 9 S mindezen túl még egész sereg zugnyomda is működött. A fönti számok a vidéki nyomdákat jelzik s a nagy számbeli növekedés egyáltalán nem járt együtt a minőség emelkedésével. Sőt, éppen a kiegyezés után vált lehetővé, hogy bárki nyomdát alapítson, minden szakmai előképzettség nélkül, mert amit ennek neveztek, az szinte a semmivel egyenlő. Az alaoításhoz elsősorban pénz kellett. A nyomdászat 1867 után szabad iparrá lett s ennek következté58
