Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Koppány János: Egy alföldi szlovák pingáló asszony (Tomka Judit)

A hímzés térhódításával nagyon sok kézimunkához rajzolt mintákat, amelyeket sablonálással sokszorosított. Ezeket a mintákat legtöbbször hímezték, de gyakran a szőttesekre — törülközőkre, asztalterítőkre — is átvitték. É'ete vége felé, amikor már lankadt aktivitása, nem válogatott mire fessen, már papírra is festette a régi emlékek stilizált virágait. Szeretett örömöt okozni. Ismerős fiataloknak, eljegyzés, esküvő, keresztelő alkalmára rajzlapra festette a virágokká álmodott széo és jókívánságait. Ezt ő ,.dísztávirat"-nak nevezte. Nem egyszer tűnt fel nagy lakodalmak estéjén, kicsiny és immáron öregesen töpörödött alakjával, kezében szorongatva egy-egy ilyen dísztáviratot. Boldog mosollyal adta át festett virágú ajándékát azoknak a fiataloknak, akiknek szüleit valamikor ő tanította egy-egy színdarabban mozdulatokra és párbeszédre. Egy ideig még örült a lakodalmasokkal, azután csendben, ahogy jött. eltűnt az éjszakába. A pingálás nem merítette ki Tomka Judit aktivitását. A festést, rajzolást, komponálást mindig játékosan és könnyedén csinálta. Ezért nem fáradt el, ezért maradt máshoz is kedve. A másik nagy szerelmét, a népi színjátszást szinte haláláig szerette és csinálta. Színes rajz dísztáviratról A népi színjátszás szolgálata Már a gyermekkor játékosságában felismerhető rendezői készsége. A lakodalmast játszó gyermekeket, gyerektársait nagy buzgalommal gyűjtötte össze esetről esetre. Megszerkesztette gyermektársainak a „forgatókönyvet", amely szerint mondták a lakodalmas játékuk szövegét. Az alig serdülő lányka — a répa munka mellett —, szülőfalujától távolra szakadt ifjúságot összehozza és betanít nekik egy-egy színdarab részletet. Így lesz munkája ösztönösen megalapozójává annak a szlovák népi színjátszásnak, mű488'