Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Koppány János: Egy alföldi szlovák pingáló asszony (Tomka Judit)

kedvelésnek, amely az alföldi szlovákság között, egyedül Tótkomlóson virágzott ki hosszú ideig. Szórványosan akadtak érdeklődőbb falusi tanítók, vagy értelmesebb parasztok, iparosok, akiknek tellett erejükből néhány színdarab megrendezésére, de nem igen tudunk olyanról, aki egész életét úgy adta volna oda a szlovák népi színjátszás ügyének, mint Tomka Judit. Tomka Judit odaadó munkájának, hűségének és tántoríthatatlanságának az érdeme, hogy Tótkomlóson kiterebélyesedett a szlovák népi színjátszás, ami a környék szlovák falvaira is hatott. Ha nem is elégítette ki a szlovák kisebbség ilyen értelmű kulturális igényét, mégis legalább némileg enyhíteni tudta az alföldi szlovákság kultúrszomjúságát. A szlovák műkedvelők színjátszása 1907-ben indult meg. Az első világháborúig a rendezés munkáját Benyo András, Lászik János és Matejdesz Mihály végezte. A háború alatt Ambrózy Mária rendezett néhányszor. A háború után Hirka István, Adamkovies János, Vajda András és 1925-től a második világháború utánig Tomka Judit. Az első nagyobb és sikeresebb rendezése Ferko Urbanek: „Hrob lásky" című darabja volt. Ezt a darabot a Tótkomlósi Munkásotthon felavatásának az alkalmával, 1923. szeptember 23-án adták elő. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy október 14-én meg kellett ismételni az előadást. A régi hagyomány alapján a színdarabokat általában télen és tavasszal rendezték. Előadások napjai a következők voltak: December 26-a, azaz karácsony második napja, újév, vízkereszt, (jan. 6.), gyertyaszentelő (febr. 2.) — ez az alföldi szlovákok között a Máriák nevenapja — farsang utolsó vasárnapja és húshagyó kedd, húsvét második ünnepe, pünkösd második napja. Ha nagy volt az érdeklődés és megismételték az előadást, akkor az előadást követő valamelyik vasárnapon ismételték meg A darabokat valamelyik iskolai tanteremben tanulták be. Legtöbbször a Luther utcai iskolát kapták. A gyakorlásra való helységet, fűtést, világítást az iskolafenntartó biztosította. A tanulás ennek égisze alatt folyt. Jó volt ez és kellett is ez a védelem. A hatóságok nem szívesen vették a kisebbség ilyen értelmű kulturálódását, mert „pánszláv" eszmék terjesztésétől tartottak. Gajdács Pál lelkész védelmezte őket, akinek a magyarságához nem fért kétség, hiszen maga is költő, a Kisfaludy Társaság tagja, Mikszáth Kálmán barátja. Talán éppen ennek volt betudható, hogy Tomka Judit kitűnő diplomáciai érzékkel, éppen ennek a Gajdácsnak a közbenjárásával kérte az előadásokhoz az engedélyt. És néhány esettől eltekintve meg is kapta. Az előadásokat a Komló Szálloda dísztermében, a Kisbirtokos Szövetség helyiségében a „Kisbirtokosban", az Ipartestületben vagy a Munkásotthonban adták elő. Az egyes szlovák nyelvű darabok mellett nem egyszer játszottak magyar nyelvű egyfelvonásos darabokat. A prózai darabok kiegészítésére kész volt írni Juci néni valamilyen rövidebb zenés-táncos betétet. Ezt rendszerint azért tette, hogy a kevesebb szereplős darab mellé tudjon adni szerepet több fiatalnak. Általában 20—30 személyt foglalkoztatott. A fiatalok szerettek szerepelni és Juci néni szeretett rendezni. Nem jött zavarba ha nem jutott minden jelentkezőnek szerep. Irt egy új darabot, vagy a meglevőhöz folytatást és abban szerepeltette a jelentkezőket. Tomka Judit mindenre kész volt. Senkit nem szeretett visszautasítani. Volt ereje és kitartása a sikertelenségek és bukások után újra kezdeni. Soha nem fáradt meg. A felszabadulás után éppen csak hogy lehetőség nyílt az összejövetelek tartására és a nem éppen fiatal Tomka Judit ismét rendezett. 1945 őszén „Atomová bomba" és a „Kofi" című egyfelvonásos darabokat tanította be. Ez utóbbit ő írta jelenet a komlósi hetipiacról. Bármennyire is szerette a színdarabok rendezését, eljárt felette az idő. A fiatalok más mentalitásúak lettek. Utolsó nagy rendezése a „Zensky Zákon" (Asszonyi törvény) volt. Ezt a darabot mintegy 32-szer játszották, részben itthon, reszben vidéken. A vidéki szereplés előtt szakképzett rendezőt kapott az együttes. Tomka Judit kora miatt nem győzte a munkát. Szabó József budapesti rendező mellett Juci néni súgó lett. Űj szerepében nem kisebb odaadással tevékenykedett. Az együttest mindenhová elkísérte. A felszabadulás után néhány évvel teljesen átalakult a műkedvelői színjátszás. Feloszlottak a színjátszó csoportok és helyüket népi táncegyüttesek foglalták el. Divatba jött bemutatni azt a népviseletet, amely a második világháború után egyik 489'