Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Deák Lívia: Emlékezés Bojtos Sándorra

egy, a saját kezével készített rövidhullámú készülékkel hallgatta a moszkvai rádió magyar adásait. A 30-as évek gazdasági válsága súlyosan érintette a szegényparasztságot. A munkanélküliség és a nyomorúság évei ismét fellendítették a munkás- és agrármozgalmat a Viharsarokban is. Nagykamaráson tekintélyes létszámú szociáldemokrata pártszervezet és földmunkás szakszervezet működött. Az agrárproletárok együtt vették fel a munkát, együtt vívták a bérmozgalmakat. Rendszeresen találkoztak a Szociáldemokrata Párt illetve a szakszervezet befizető helyein. Az étkezési szünetekben és a hosszú estéken nagy politikai viták közepette érlelődött a forradalmi légkör és egy új világ akarása. A Népszava, a Föld és Szabadság egy-egy cikke alkalmat adott arra, hogy élénk vita, felvilágosító véleménycsere alakulhasson ki. A családi körből már fogékony ifjú Bojtos Sándor így került M. Szántó András és Szűcs Ferenc társaságába, illetve ezek munkakollektívájába. Sándor gyorsan magáévá tette a hallottakat, tudásszomja kimeríthetetlen volt, majd később beiratkozott a Szociáldemokrata Pártba. A baloldali sajtó előfizetője, a szerényen felszerelt alapszervezeti könyvtár rendszeres olvasója lett. A kemény munka mellett éjszakákba húzódóan olvasott és szüntelenül tanult, hogy minél gyorsabban megismerje a szocializmus eszméit, önképzését egyre tervszerűbben és szélesebbkörűen végezte. Felkutatta a szocializmus előfutárjainak, az utópista szocialistáknak munkáit és nem kisebb feladathoz látott, mint megismerni a kanti és hégeli filozófiát. Felkutatta Marx és Engels néhány akkor eltiltott, de az elvtársaknál elrejtett művét is. Mivel a fasizmus ideológiailag főleg Nietschére támaszkodott, még arra sem volt rest, hogy tanulmányozza, megismerje munkáit. Elmélyedő embernek bizonyult, aki képes arra is, hogy elvont tudományos kérdésekről is kialakítsa saját álláspontját. A korábban gyakran mulatozó, szívesen és szépen daloló, sokszor talán szertelen fiatal parasztlegényt mintha kicserélték volna amikor megérezte és megértette, hogy elhivatott kötelessége életét a mozgalomnak áldozni. Méltó akart lenni édesapja emlékéhez. A késő őszi és téli esték több alkalmat adtak a házi agitációra, melynek során egy-egy fontos cikk, vagy könyvrészlet ismertetése, magyarázata életének elengedhetetlen részévé vált. És ahogy bővült ismerete, néhány év elteltével írni is kezdett a párt kiadványaiba — elsősorban a Föld és Szabadságba — az agrárproletariátus kegyetlen sorsáról, a mindennapi élet súlyos problémáiról és politikai szervezkedésre szólította fel a dolgozókat. Kimagaslott tudása, bátor, szókimondó ember volt, szerette a barátait és az elvtársait, de bátran bírált is, ha szükséges volt. Fellépett a párton belül a jobboldali irányzatok ellen éppúgy, mint a kétkedőkkel, kishitűekkel szemben. Ellenségei féltek tőle, de nagy emberi tekintélye miatt tiszteletben tartották. Bojtos Sándor magánélete is példamutató volt. Nagyon szerette a családját és védte mindentől. Nagyon szerette gyermekeit, sokat foglalkozott velük, hogy az akkori viszonyok között felvilágosult emberekké váljanak. Korán kezdte haladó szellemű nevelésüket, 10—12 éves korukban forradalmi versek és egyéb sajtótermékek olvasására irányította figyelmüket. Sok mindenről lemondott, csak azért, hogy biztosítsa részükre a legszükségesebbet. Amikor a párt katonája lett,- lemondott a dohányzásról. Azt mondta, ott kezdődik az ember, amikor saját magától meg tud vonni olyan dolgokat, amit nagyon szeret. Mindezt pedig azért tette, hogy a dohány árán meg tudja vásárolni a pártsajtót és a folyóiratokat. Ismeretes, hogy a 30-as évek közepén nagyarányú volt a munkanélküliség, különösen az őszi, téli tavaszi időszakokban. A falu nyomorúságos életet élt, sokszor csak ínségmunka, napszám jutott és éhbérből tengették életüket a dolgozók. A község szervezett munkásait Bojtos Sándor igyekezett összefogni és a községi elöljáróságon keresztül munkát biztosítani számukra. Így került sor útépítésre, csatornaépítésre, ahol a munkák felvállalását és megszervezését az akkori mozgalom megbízásából Bojtos elvtárs és néhány vele együtt dolgozó mozgalmi vezető végezte, akik közül legismertebbek: M. Szántó András, Kovács István, Szűcs Ferenc és Czinege János voltak. A csatorna- és az útépítés alatt mindig becsületes munkára buzdította az embe468'