Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Deák Lívia: Emlékezés Bojtos Sándorra

reket még akkor is, ha tudta, hogy a munka profitját mások élvezik. Ezt nemcsak a munkásember becsülete követelte meg, hanem a jobb munkafeltételek kiharcolása is csak ezen az erkölcsi alapon valósulhatott meg. 1930—38 között a nyomorgó, de szervezett agrárproletariátus Nagykamaráson is — a környező községek hasonló mozgalmával együtt — komoly eredményeket tudott felmutatni. Volt olyan esztendő, amikor a képviselőtestületben többségbe került a pártfrakció. Előfordult, hogy a község képviselője megyei törvényhatósági tag lett, s volt eset, amikor az országgyűlési képviselőválasztásokon a község ellenzéki jelöltjei kerültek többségbe. Aki ismeri az akkori viszonyokat, tudja, hogy ezeket az eredményeket csak olyan szervezett agitációs, felvilágosító munkával lehetett elérni, amelyben az emberek időt és fáradságot nem kíméltek, minden kockázatot vállaltak azért, hogy a baloldal jó pozíciót szerezhessen. De a választási harcokon kívül sokszor vezettek eredményes bérmozgalmat, aratósztrájkot is. Ha végiggondoljuk, hogy a község utolsó házáig terpeszkedett a főhercegi uradalom az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a nagygazdák sanyargatták a dolgozókat és az államhatalom minden szerve őket szolgálta — akkor tudjuk valóban megérteni, milyen hatalmas erőt feltételezett mindez. Bojtos Sándor ezekben az években résztvevője, később irányítója volt e mozgalmaknak. Amikor a helyi hatóságok terrorja egyre erőteljesebb lett és a csendőrség atrocitásai, a bírságolások és a házkutatások fokozódtak, elvállalta nagyrabecsült harcostársaitól, az Urbán testvérektől a befizetőhely áthelyezését a lakására és ettől kezdve az egyszobás kis ház lett a nagykamarási mozgalom centruma. Időközben Németországban uralomra jutott a fasizmus. Hitler horogkeresztes pribékjei megkezdték a kommunisták és baloldaliak üldözését, gyilkolását s a féktelen terror és üldözés közepette már érlelődött a második világháború. Magyarországon a Horthy rendszer első perctől kezdve, természeténél fogva szövetkezett a német fasizmussal. Horthyék is elérkezettnek látták az időt, hogy Magyarországon is erősítsék a terrort. Bojtos Sándor eljárt Budapesten a Szociáldemokrata Pártnál, hogy tájékozódjanak a további teendőkről, mert nem tudtak belenyugodni abba, hogy az egyre növekvő nyomor és terror közepette ne szervezkedhessenek. Így kerültek kapcsolatba Budapesten a VII. kerületben az akkori építőmunkás ifjúsági szervezettel és ennek révén — 1938—39-ben — közvetlenül az Országos Ifjúsági Bizottsággal, személy szerint Kulich Gyulával és Ságvári Endrével. Hitler 1939-ben elvetette Európában a tűzcsóvát. Nyilvánvaló volt, hogy ez csak világháborúra vezethet. Az illegális kommunista párt tevékenysége arra irányult, hogy függetlenedjék az ország a hitleri fasizmustól, maradjon semleges és megszületett a „szabad, független és demokratikus Magyarországért" jelszó. Harcba hívtak minden becsületes magyar embert a célok megvalósításáért. Ezzel zászlót bontott a Függetlenségi mozgalom. 1941. június 21-én a hitleri fasizmus hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót s ezzel megkezdődött a második világháború. Magyarország helyzete is kritikussá vált, hiszen az uralkodó osztály elkötelezte magát a háborús politika mellett. A szovjetellenes rágalomhadjárat az őrjöngésig fokozódott, verhetetlennek hirdették a területrabló fasiszta hadsereget. Egyre fokozódott a belső terror is. Az illegális kommunista párt ebben az időszakban fokozott tevékenységre hívta fel mindazokat, akik gyűlölik a háborút és akik megértik, hogy Magyarország háborúba lépése egyenlő az öngyilkossággal. Bojtos Sándor ilyen körülmények között is szervezte a mozgalmat, amely egyre veszélyesebb feladatnak bizonyult. Ságvári Endre, aki ugyancsak mártírhalált halt és aki az ifjúsági mozgalom országos irányítója volt, azt a feladatot kapta, hogy állítsa csatasorba a fiatalságot a háború ellen. Azokat mozgósítsa, akiket elsősorban visznek a vágóhídra. Bojtos Sándor felismerve e cél fontosságát, azzal a kéréssel fordult ekkor Ságvári Endréhez, hogy küldjön valakit Nagykamarásra, aki a fiatalok felvilágosítását biztosítaná. így kerültem én is az Országos Ifjúsági Bizottság és Ságvári Endre megbízásából Nagykamarásra 1941 júniusában. így töltöttem el két hetet Bojtos Sándor házában, mint a család budapesti rokona. Itt találkoztam a fiatalokkal, akik rendszeresen hallgatták előadásaimat. A 469'