Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Virágh Ferenc: "A nemzeti ellenállás" és az 1906. évi választás Békés megyében

lyezték el adóösszegüket takarékpénztárban, majd később közületek is ezt a gyakorlatot választották. A gyulai polgármester 1905. augusztus 3-án arra nézve kért utasítást az alispántól — miután az élet rácáfolt a törvényhatóság utasítására —, hogy miként értelmezze a bizottság 320/1905. bgy. sz. adószedést tiltó határozatát: „Tisztelettel kérem, szíveskedjék értesíteni és utasítani arra nézve, hogy a befolyt adók miként és hol kezeltessenek, miután erre nézve a hivatott törvényhatósági bizottsági határozatban semmiféle rendelkezés nem foglaltatik."I" Más eset is tanúsítja: a törvényhatósági bizottság adózás-tagadásra felhívó határozatát nem általában vették tudomásul az adózók; másrészt azt is, hogy a határozat nem volt átgondolt, nem vette figyelembe a megyei adminisztráció helyzetét, napi munkáját. Pl. Békés község képviselőtestülete 1905. augusztus 3-án foglalkozott a beérkező adók sorsával. A főjegyző tartózkodott az állásfoglalástól, ügyében közben a képviselőtestület úgy határozott, hogy az önként fizetett állami adókat a községi pénztár nem fogadja, hanem a Népbank békési fiókjába irányítja. Szeghalom elöljárósága 1905. augusztus 21-én határozott arról, hogy a begyűlt adót a helyi hitelszövetkezetbe irányítsa az adóhivatal. Az élet realitása arra kényszerítette a közsági jegyzőket, hogy testületileg cselekedjenek. Augusztus 27-én határozat született a Békés megyei községi jegyzők egylete közgyűlésén az alispánhoz írandó folyamodvány ügyében, amelyben az alispántól — mint a megyei közigazgatás első emberétől — egyértelmű utasítást kértek a községi pénztárba önként beküldött állami adók tárgyában, 11 Fábry Sándor alispán csak két hónap múlva, október 28-án foglalt állást a kérdésben. Utasította a járási főszolgabírókat, Gyula város polgármesterét és a községi elöljárókat, hogy az önként fizetett állami adókat pénzintézetbe irányítsák, éspedig abba, amely a község vagyonát kezeli. 12 Ha valami újat találunk a már tapasztalt gyakorlatot hitelesítő alispáni „döntés" után az az, hogy a helységek elöljárói hivatalosan be merik vallani: kamat ellenében utalták át az adót a pénzintézetbe az alispáni döntés előtt is. így pl. a pusztaföldvári hitelszövetkezet 4,5" Q-OS kamatot írt állami adó kezelése ellenében a község javára. A törvénytelennek nevezett kormánnyal együtt nem működő megyei adminisztráció vezetőjének fenti intézkedése szintén nélkülözte a törvényes alapot, s mivel nem intézkedett a pénzügylet kamatainak hovafordításáról, később újabb bonyodalmak forrásává vált. I-'! A megyei törvényhatósági bizottság 1905 októberében foglalkozott az adózás ügyével. Határozatban szorgalmazta a megye-szervezet érdekét szolgáló pótadók fizettetését. Október 13-án vita zajlott a bizottság ülésén egy új adónem, az 1%-os megyei pótadó megszavazása érdekében; az indítványozók ezzel a törvényhatósági pénztár kiadásai számára kerestek alapot. Áchim L. András, K. Schriffert József képviselők ellenezték az új adó megszavazását a kisemberek érdekeit védendő, de a bizottság többsége törvényerőre emelte a javaslatot. 14 A megyei „ellenállás" tulajdonképpen pénzügyi kérdésben omlott össze, minthogy lényegében csak ezen a területen funkcionált az együtt nem működés a kormánnyal. Ez az összeomlás korábban bekövetkezett, mint az „ellenállás" megyei testületének, a Békés megyei alkotmányvédő bizottságnak a feloszlása. A mozzanat a Pénzügyminisztérium 1906. február 1-én kiadott rendeletével vette kezdetét, amely kötelezte a megyei pénzügyigazgatóságokat az önként fizetett és pénzintézetekben őrzött állami adók birtokbavételére. A megyei pénzügyigazgatóságnak fel kellett szólítania a helységek elöljáróit, hogy 48 órán belül tegyenek nyilatkozatot az adók beszolgáltatására nézve. Közölték egyben: az állami adó beszolgáltatásának megtagadása esetére az 1883: 44. §-a alapján pénzbírság fogja sújtani az elöljáróságot. A Békés megyei Pénzügy igazgatóság 1906. február 5-én lépett érintkezésbe az elöljáróságokkal, mire megindult az iratáradat az alispán felé. Köröstarcsa főjegyzője február 8-án megfogalmazott irata jól szemlélteti a megyei tisztviselőket a kormány ellen fordító „nemzeti ellenállás" sebezhetőségét: „Kegyeskedjék nekünk utasítást adni arra nézve, hogy melyik hatóság rendelkezésének tegyünk eleget, miután a községeket hivatalos kötelességük teljesítésében — nem lévén politizálási joguk — semmi más tekintetek nem befolyásolhatják csakis a felsőbb 456'