Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Tábori György: Tótkomlósi tájház

helyiséget vette igénybe: az első szobát(prenja chiza), a szabadkéményes konyhát (pitvor) és a hátsó szobát (malá chiska). A tornácról a konyhába lépünk be, ahol szép látványt nyújt hátsó falának boltozat alatti falfestése. Ez a virágos ornamentika, mely az erdélyi virágos reneszánsz hagyományait sejteti, a 19. század első felében kerülhetett el Tótkomlósra vándorfestők közvetítésével, amit az ügyes kezű szlovák pingáló asszonyok átvettek és sok konyha falára rávittek a múltban, de amelyből egyedül csak a tájház konyhájának festett falrésze maradt meg a mának. (3. kép). A konyha „cigányfallal" elválasztott hátsó részét a hatalmas szabadkémény sátorszerűen borítja be. Aláállva, a nagy kürtőszerű építmény tetejéről a külső világosság enyhe beszűrődését látjuk. A szabadkémény terébe nyíló két kemence füstje gomolygott hajdan benne, és füstölte a bekormozott rudakra felakasztott disznóhúsokat, oldalszalonnákat, kolbászokat. A felszálló sok évtized füstje fekete kátrányként csapódott le a kémény falára és csorgott le, keskeny csíkokban a festett falra, amit a körültekintő és szakszerű felújítás sem tűntetett el. (3. kép). A konyha festett fala A konyha hátsó részének fala mentén padka húzódik, amiről jobbról és balról kemencenyílás tátong, és három katlan terpeszkedik el a sarkokban, amelyeken még nem is olyan régen, vasedényekben főzték szombatonként a tótkomlósi szlovákok speciális ételét a haluskát és a kvasjenkát. A padkán pedig, vagy száz évvel azelőtt, vasháromlábra tett vászonfazekak448'