Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 3. szám - Gecsényi Lajos: Somló Dezső (1884-1923) életrajza
tátották többsége hírből sem ismeri a szocializmust, nemhogy fegyvert fogjon érte. Somló bűnösségét mégis annál inkább igyekeztek bizonygatni. A december 12-én a nagyváradi kir. törvényszéken ellene és 22 társa ellen megkezdődött tárgyalás folyamán több tanú igazolta Somló ártatlanságát, azt, hogy a gyűlésen nyugalomra intette környezetét. 5 A december 24-én kihirdetett ítélet ennek ellenére bűnösnek mondta ki, s 4 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre ítélte. 6 A korabeli Magyarországon mind nagyságát, mind módozatát (fegyház) tekintve szokatlanul kirívó ítélet volt ez. Somló Dezső neve napok alatt bejárta az országot s ismertté lett a munkásmozgalomban. Szántó Kovács óta nem volt ilyen példátlan eljárás. A királyi tábla mérsékelte ugyan egy évvel a büntetést (ezt a Kúria is jóváhagyta), de ez nem sokat jelentett. 7 Somló, a váradi kir. törvényszéki fogházban — köztörvényes bűnözőkkel összezárva — kezdte meg büntetése letöltését. Szabadulása után a Szocializmus c. folyóiratban leírta börtönélményeit, rabsága körülményeit: a düledező, vizes, fűtetlen és sötét zárkákat, az elviselhetetlen bűzt, a börtönőrök kegyetlenkedéseit, „tréfáit". 8 Ilyen középkori viszonyok között töltött két és fél évet, amikor elrendelték — kegyelmi kérvénye elbírálásáig — feltételes szabadlábra helyezését. 1906. november 10-én hagyta el a börtönt. Nagyvárad szervezett munkássága örömmel és lelkesedéssel fogadta a szabadulót, a Nagyváradi Munkás Újság első oldalán üdvözölte. 9 Noha betegen s feltételesen szabadult, azonnal munkához látott, bekapcsolódott a mindennapi pártmunkába. 1907 május elején az ünnepi nagygyűlés jegyzője, néhány nap múlva a nagyvárad-külvárosi pártszervezet alakuló értekezletének szónoka. 1 0 A császár és király azonban elutasította a kegyelmi kérvényt, így június 10-én vissza kellett térnie a fogházba, hátralevő büntetése letöltésére. 11 Csak 8 hónap múltán, 1908. márciusában nyíltak meg előtte véglegesen a börtönajtók. Szabadulása után nem maradt már csak néhány hétig Váradon, elvtársai hívására Budapestre költözött. A fővárosban a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár napidíjasaként talált munkát, ott, ahol a munkásmozgalom számos neves vezetője is dolgozott. Kapcsolata a párttal, a szakszervezettel így még erőteljesebbé, élőbbé vált. 1 2 Rövidesen a kereskedelmi alkalmazottak szervezete segédmunkás szakosztályának titkára. E minőségében nemcsak agitációs és szervező munkát fejtett ki, hanem ingyenes előadásokat is tartott helyesírásból, számtanból, retorikából a szakosztály tagjainak. A kereskedelmi és magánalkalmazotti szakszervezetek egyesülése után jegyzője lett az Antialkoholista Munkásszövetség magánalkalmazott csoportjának is. 1 3 Tevékeny résztvevője a budapesti szociáldemokrata mozgalomnak, s az 1911 májusában a kerületi pártszervezetek értekezlete a fővárosi végrehajtó bizottság egyik titkárává választotta. 1'' Ugyanezen év nyarán példátlan vakmerőséggel — a pártvezetőség jóváhagyásával. a budapesti rendőrfőkapitányság politikai nyomozó csoportjánál fizetett besúgói szerepet vállalt. Majd 6 hónapon át „informálta" a detektíveket a mozgalom eseményeiről, s ugyanakkor ő maga is jónéhány értékes adatot szolgáltatott pártjának a rendőrség terveiről. Utolsó „akciójaként" 407'