Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - Nagy György: Az öntöző gazdálkodás helyzete és jövője Békés megyében

nem valamennyi mai öntözőtelep, s következő ötéves terveink fogják valóra váltani e téren is az évszázados álmokat. A felszabadulástól 1960-ig az öntözés a megyében jobbára csak a hagyományokkal rendelkező rizstermesztésre szorítkozott. Az ezen idő alatt megépült rizs/telepek legtöbbnyire kicsi, 20—40 kat. hold területűek, nagyüzemi művelésre alkalmatlanok voltak. Az öntözőfürtök kialakítása és a meglevő berendezések rendszerbe foglalása csak az 1086/1955. MT sz. határozat nyomán indult meg. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek nagyobb arányú megjelenésével (1959—60) egyidőben jelentkezett először az igény a megyében az öntözéses gazdálkodás kiszélesítésére. Ettől az időponttól kezdve folyamatosan mind nagyobb volt a törekvés a tsz-ek részéről esőztető berendezések alkalmazására. Ugyanerre az időszakra esik a megyében az egységes öntözésfejlesztés céljait szolgáló magasvezetésű csatornás öntözőrendszerek kiépítése is. E rendszerek főműveit állami forrásból valósították mes. elsősorban a kedvező adottságuk kihasználásával (meglevő holtmedrek víztározó szerepe, szivornyás vízkivételi lehetőség stb). Kiépültek a szivattyútelepes vízkivételek, magasvezetésű csatornákkal, s ahol arra lehetőség volt, a nagy teljesítményű szivornyák, a holtágak feltöltését. A megye déli részén pedig a Maros hordalékkúpjára települtek csőkutas öntözőberendezések. Kialakultak az öntözőfürtök, melyek lényegesen gazdaságosabb, eredményesebb vízhasznosulást tettek lehetővé. A Békés megyei öntözések vízigényének kielégítésére a békésszentandrási duzzasztómű által visszatartott vízmennyiség szárazabb nyarakon nem volt elegendő. Az első válságos esztendő 1952 volt, amikor részben a Tiszáról történő visszaszivattyúzással, részben e sorok írójának újításával volt a termés megmenthető. Az újítás révén 3 mill, m

3 többlet tározás volt biztosítható, amely azután minden évben elegendőnek bizonyult, míg csak meg nem érkezett a felső Tiszáról a Körösök számára szükséges új vízpótlás. A békésszentandrási magasító berendezés azóta is üzemel. Haszna kettős: Egyrészt biztosítja a 3 mill, m

3 többlet tározását, másrészt a szivattyútelepek összemelő magasságát 35 cm-rel csökkenti, ma már 20 esztendeje. A tiszalöki duzzasztómű és a Keleti-főcsatorna üzembe helyezését követően (1960) a Körösvölgybe két úton érkezik a Tiszai víz: egyrészt a Keleti-főcsatorna—Kálló—Berettyó—Sebes-Körös—Hármas-Körös, másrészt a Hortobágy-Berettyó—Hármas-Körös vonalon. 1971-ben Békés megyében 25 000 hektár terület volt öntözésre berendezve, ténylegesen azonban ennek csak egy része, mintegy 50% került öntözésre. Ez az 50% azonban magasabb az országos átlagnál, és nem is jelentett nagy termés-kiesést, mivel az előző évek nagy csapadéka még éreztette hatását. A munkaerőhiány, mely különösen a hordozható öntözőberendezések üzemelésénél jelentkezett, szintén közre játszott az alacsony kihasználási %-ban. E. A fejlesztés lehetőségei Békés megyében Békés megye mezőgazdaságilag művelt területe öntözésre csaknem teljes egészében alkalmas. Az öntözést azonban mindenkor csakis a gazdaságosság figyelembevétele mellett szabad bevezetni. Sok egyéb termelési tényező mel368'