Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - Nagy György: Az öntöző gazdálkodás helyzete és jövője Békés megyében

ban visszatartott víztömegek és a szivattyútelepek révén 264 000 kat. hold terület lenne öntözhető. Ebből mintegy 25 000 kat. hold esett Békés megyére. Közel százesztendős vajúdás után végre tényleg megkezdődött a „Tiszántúl öntözése", 1942-ben üzembe helyezték a Hármas-Körösön a békésszentandrási duzzasztóművet. D. Az öntözések kialakulása, fejlődése Békés megyében Az öntöző-gazdálkodásra való áttérés országos viszonylatban is Békés megyében vette kezdetét. A nagy vízrendezési, lecsapolási munkák során itt, e vidéken érezték először az öntözés szükségességét. Az 1880-as években Gyomán már víz-emeléses öntözés működött. A vízrendezések nyomán a rétek és legelők hozama megcsappant, s ezt a túlnyomóan állattenyésztéssel foglalkozó mezőgazdaság erősen megérezte. Elsősorban tehát a rétek, legelők öntözésével kísérleteztek. A 110 hektáros békéscsabai műrétet a századforduló táján helyezték üzembe. Ebben az időben már állt a Fehér-Körös gyulai duzzasztóműve, amely egész éven át friss vízzel látta el az Élővíz-csatornát. A csatorna mellett megjelentek a bolgárkertészek is, akik azután évek során az őslakókkal társulva, fejlett primőr-kertész kultúrát honosítottak itt meg. Termeivényeiket rövidesen megismerték nemcsak az egész országban, de még külföldön is. A többszáz kis kertészet 1936-ban már 600 ha-ra növekedett. Az Alsó-Fehér-Körösi Társulat nemcsak műszaki tanáccsal, hanem kölcsönökkel is támogatta az öntözés fejlesztését. Műhelyében gyártotta a könnyű, hordozható Kienitz-féle propeller-szivattyúkat, melyek később az egész országban elterjedtek. Ugyanakkor a Fekete-Körösi Társulat külvíz-gyűjtő csatornáját, az ún. Felfogó csatornát összekötötte a Sebes-Körössel, s így nagy területek számára biztosított a Sebes-Körösből származó öntözővizet. A legkülönfélébb öntözési módokkal végzett kísérleteket, s megvetette alapjait a biharugrai halastavaknak. Ugyancsak e társulat indította meg a rizstermelést, mintegy 1200 hektárnyi területen. Innen terjedt át a rizs-öntözés a Hármas-Körösre, ahol a Szarvasi Mezőgazdasági Középiskola volt a kezdeményező. 1936-ban telepítették az első rizsföldet a Holt-Körös mellett. Az 1940-es évben a rizs, kertészet, szántóföldi és rétöntözés mintegy 1400 hektárra tehető Békés megyében. A békésszentandrási duzzasztómű 1942. évi üzembe helyezésével a várt gyors fejlődés azonban nem következett be. Bár az összes lehetőség 14 500 hektár volt, 1950-ig az öntözött terület még csak 5000 hektár, 1959-re pedig mindössze 14 000 hektárra emelkedett. A békésszentandrási duzzasztómű teljes kihasznláását tehát csak üzembehelyezése után a 18. évben érte el. Az öntözőtelepek létesítése kezdetben a vízfolyások mellett rendszertelenül történt. A vízfolyásoktól távolabbi területekre a belvízcsatornák felhasználásával vezették el a vizet, ami alacsony hatásfokú hasznosítással és a belvízrendszerek rendeltetésszerű üzemének zavarásával járt. Kienitz Vilmos, a körösvidéki öntözések egyik úttörője már a kezdet kezdetén javasolta az eg'y-célú öntözőcsatornák építését, de javaslatát nem fogadták el. A felszabadulás utáni három- és ötéves tervek keretében épült meg csak367'