Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - Lakatos Pál: Adatok Békés megye délkeleti részének településtörténetéhez a honfoglalás koráig, különös tekintettel Nagykamarás és Medgyesegyháza községekre

hazanjvDan. Edényművességükre a fazekaskorong használatának széleskörű elterjedése és a finom iszapolás jellemző. Nagykamarás határában, a községtől délkeletre kb. 1 km távolságra, a Kevermesre vezető országút bal oldalán, egy halom lejtőjén 80 cm mélységben egy korongon készült, elég finoman iszapolt, szürkeszínű, foltos égetésű, kelta típusú edényt találtak, amely valószínűleg sírmellékletként került a földbe. (1. sz. ábra) A 16,5 cm magas edényben egy vastű töredéke, vala•V' Keltakori cserépedény Nagykamarás határából mint egy La Téne típusú vasfibula (kapcsolótű) rugójának egy darabja volt. (Banner J., Nagykamarási leletek Dolgozatok II 1926 137) — Medgyesegyházán pedig Móra Ferenc ásott ki kelta emlékeket. A kissé távolabb fekvő községek (Békés, Gyoma, Gyulavarsánd) kelta leletei szintén vidékünknek az időszámításunkat megelőző századokbeli lakottságát bizonyítják. Az i. e. I. sz. közepén a Tiszántúl lakóinak életében jelentős változás történt. A kelta uralmat a hatalmas dák király, Boirebistas döntötte meg, és ezáltal vidékünk lakossága dák fennhatóság alá került. A dákok a thrákokkal rokon nép voltak, és említett királyuk idejében a Fekete tengertől a Kisalföldig terjedő hatalmas birodalmat alapítottak, amelynek az erejét a rómaiak is érezték. Iulius Caesar, a nagy hadvezér és államférfi közvetlenül halála előtt tervezte a dákok megtámadását. Már a csapattestek is össze voltak vonva, amikor 44 március idusán a római szenátusban összeesküvés áldozata lett, ami természetesen a dák háború tervét is meghiúsította. 3 35