Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Az 1922-es választások előcsatározásai Endrődön és a földmunkásmozgalom

— Tisztelem 1848—49 szabadságharcát. Nemzetünk ezeréves történelmében egyik legtiszteletreméltóbb törekvés volt kivívni a nemzet függetlenségét, felszabadítani a röghöz kötött jobbágyságot... — Na-na. Hát mit követel ez ma is minden igazi magyartól? Ezt hallani akarom! — Amit mondtam: A legőszintébb tiszteletet. — Igen? Avval, amit jelölésemre mondott, nem azt igazolja barátom! Tisztázza ellentétes érzését! Vörösödő arca a balszeme alatt élénk vitus táncot járt. Az a pillanat következett, amely nem tűrhetett meghunyászkodást. Erősebben néztem szeme közé és nyugodtan azt mondtam: — Ügyvéd úri Ne tévesseük össze 1922-őt 1848-cal. Ez nemcsak időben nagy táv, de állam formájában is nagy a két korszak közötti különbség. Nem hiszem én, hogy mint ügyvédi diplomát nyert ember, ne ismerné a különféle államformák törekvéseit, ne tudná elbírálni, hogy ma 1922-ben mások a követelmények, mint 1848-ban voltak. 1918-ban Ausztriától felszabadult országunk. A politikai harc most a hatalom, vagy annak egy részének megnyeréséért indul. Ebben a politikai küzdelemben, ügyvéd úr, engedje meg, hogy én kérdezzem: a 48-as két legfőbb törekvésének hol talál helyet? Olyan helyet, amelyen az uralkodó rend ellen küzdene? Kossuth az ellen küzdött. Vagy talán úgy gondolja, az ön pártja érdekében elhisszük, ma 1848-ban élünk? Tessék, feleljen! Vagy még ha nem elég, kérdezzen! Makai kissé félrebillentett fejjel úgy nézett rám. mint aki nem azt kapta, amit várt. Majd az előbbinél enyhébb hangon mondta: — Messze kalandozott barátom. Kénytelen vagyok megjegyezni, ha ismerné pártunk programját, másként látná. — Ügy érzem, jól látom. De mivel ez nemcsak kettőnkön múlik, a választás megmutatja, melyikünk értelmezi helyesebben, egyéni önzés nélkül, a kialakult korszellemet. Nem a szavakból, hanem a tettekből — most a választások idején is. — Tévedni emberi gyengeség — szólt homlokát törülgetve Vörös János. — Mi kitartunk pártunk mellett. — Mi is kitartunk, Vörös barátom, a pártunk mel'lett. Csaik nem egyéni önző érdekből, tudatos érzésből... Nem csodáltuk, hogy ezek után is Makai jelöltette magát és Vörös János, mint kortese néhány társával járták a három községet. Gyomán annyi ajánlót össze tudtak szedni, amennyi Pálka szolgabíró jóvoltából elég arra, hogy jelöltként felléphessen. 342