Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - SZEMLE

SZEMLE MICHAL MARKUS: BESZÁMOLÓ AZ ALFÖLDI SZLOVÁKOK HAGYOMÁNYOS MŰVELTSÉGÉNEK SZIMPÓZIUMÁRÓL (Maié Vozokany, 1971. szept. 28—30.) Ha végiglapozzuk a honismeret és a néprajztudomány korábbi szakirodalmát, akkor a legtöbb szerző megállapítása szerint az utolsó két-háromszáz év leforgása során a történelmi Magyarország népei közül a szlovák etnikumot jelölhetjük meg a legmozgékonyabbnak. Ez az állítás a legfrappánsabban CSAPLOV1CS JÁNOS klasszikus munkáiból világlik ki. Talán azért, mert Csaplovics János abban a szerencsés időszakban élt, hogy részben maga is szemtanúja volt a szlovákság 18. és 19. századi nagy migrációs mozgásának és életformájának (házaló élet legvirágzóbb korszaka).

1 Tudjuk, hogy a törökök kiűzése után az ország északibb részéről magányos férfiak és nők ezrei (ki gyalog, ki szekeren, mint szolgák és cselédek, munkát keresők) — a jobbágytelkeikről menekülő családok százai — szinte népcsoportonként indultak az Alföld felé — a felszabadított területekre. De nemcsak maguk a menekülők irányították útjukat az Alföld felé, résztvettek ebben, ezekben az akciókban olyan földesurak is, akiknek itt pusztán hagyott birtokaik voltak. Végezetül belekapcsolódtak ezekbe a „telepítési" akciókba olyan obsitos katonák is —, akik korábban maguk is aktívan résztvettek a felszabadítási háborúkban. Tele voltak az akkori országutak ilyen kóborló, jövő-menő, új hazát kereső vándorokkal, akik az Alföldön új otthont, s nagyobb kenyeret kívántak maguknak és családjuknak biztosítani. Ez az Alföld felé irányuló migrációs folyamat nemcsak évtizedeken —, de évszázadokon át tartott. Így ez a vándorlás-folyamat a feudalizmusból a kapitalizmusba átlépő elnyomott népek történetében igen fontos szakasz. A szlovák történet- és néprajztudomány szempontjából ezt a migrációs korszakot nem ismertük eléggé. Teljesen helyénvalónak tartjuk tehát —, ha a szlovák etnográfusok és folkloristák (a történészekkel és nyelvjáráskutatókkal összefogva) 1971. év őszén egy tartalmas szimpózum keretén belül számbavették és értékelték a szlovák etnikumnak a 18. és a 19. század során az Alföld felé irányuló migrációja történelmi és néprajzi jelentőségét. A szimpóziumot a Szlovák Tudományos Akadémia történettudományi tanácsának megbízásából a Néprajzi Intézet, a Szlovák Néprajzi Társaság, és a Szlovák Matica keretében működő, Külföldi Szlovákokkal Foglalkozó Intézete a nyitrai járásban levő Maié Vozokany-ban, a Szlov. Tud. Akadémia ottani kastélyában rendezte meg. A szimpóziumon résztvevők száma kb. 40 kutatóból állott. A szimpózium témái a következő három kérdéscsoportba voltak sorolhatók: 1. Az ,, Alf öld" fogalmának a szlovák népszigetek és szórványok életének (és kialakulásának) tanulmányozása során való tisztázása. 2. Az alföldi szlovák népi kultúra kutatásának ez idő szerinti állása, az eddigi irodalom eredményeinek összefoglalása. 3. A népszigetekből származó néprajzi és egyéb tudományos anyag szakszerű 343