Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - Lakatos Pál: Adatok Békés megye délkeleti részének településtörténetéhez a honfoglalás koráig, különös tekintettel Nagykamarás és Medgyesegyháza községekre

LAKATOS PAL: ADATOK BÉKÉS MEGYE DÉLKELETI RÉSZÉNEK TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉHEZ A HONFOGLALÁS KORÁIG, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL NAGYKAMARÁS ÉS MEDGYESEGYHÁZA KÖZSÉGEKRE A Tisza-Maros-Körös közének ama részén, ahol Békés megye délkeleti része fekszik, kutatásaink mai állása szerint nincs tudomásunk arról, hogy a régebbi kőkorszak, az ún. paleolitikum több tízezer esztendővel ezelőtt élő embere megfordult volna. A paleolitikum gyűjtögető-halászó-vadászó életmódú, az ősközösség társadalmi szintjén álló népét az újabb kőkorszak­ban (neolitikum) mindenütt állattenyésztést és kezdetleges, kapás földmű­velést folytató kultúrák követték. Vidékünkön az i. e. IV. évezred folya­mán telepedett meg az a délfelől érkezett lakosság, amelynek régészeti ha­gyatékát, a leletek területi előfordulása után a szakirodalom Körös-kultúrá­nak nevezi. Jellemző erre a műveltségre, hogy telepeinek nincs külön temetője. A kultúra hordozói halottaikat a kézzel készített agyagedényeik töredékeit tartalmazó, nagyméretű hulladékgödrökbe vagy azoknak a szélébe temették. A csontvázak mindig zsugorított helyzetben kerültek a sírba. Az elhantolás sírmellékletek elhelyezése nélkül történt. A vízjárta területek különösen vonzották a Körös-kultúra hordozóit, talán ezért nem ismeretesek a folyók­tól viszonylag távoli községeinkben és közvetlen környékükön a telephelyei. A legközelebbi előfordulása a gyulavarsándi Vezeristye halmon történt szór­ványlelet formájában századunk elején. Később az Alföld nagy részén az ún. Tiszai-kultúra következett, de ennek keleti határa a Körös-Maros között Orosháza-Pitvaros vonalába esik, ezért vidékünkön nem várhatók ennek a műveltségnek az emlékei. Az agyag­edényeit már festéssel díszítő Tiszai-kultúra folytatása minden különösebb törés nélkül a rézkori műveltség. Jellemzője, hogy a rezet, főleg korábbi időszakában, inkább ékszerek készítésére használta, csak ritkábban eszkö­zei anyagául. A mindössze 5—600 évig tartó rézkort a kutatás Kelet Ma­gyarországon három periódusra osztotta: Tiszapolgári-, Bodrogkeresztúri­és Péceli—Bádeni-kultúrára. Környékünkön a Bodrogkeresztúri-műveltség népének emlékei kerültek felszínre. Ezek is zsugorított helyzetben temették el a halottaikat. Ebből a korból már nagyobb temetőket ismerünk. A lakosság életmódja abban tér el a neolitikus népekétől, hogy a földműveléssel szem­ben az állattenyésztés lépett előtérbe. Dombegyházán Bodrogkeresztúri kul­3 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom