Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Sáfrán Györgyi: Arany János Geszten

mit, Mr. Arany! én meggondoltam. Ez a csere — leczke nem igazságos. Mert én itt mindén kocsistól megtanulhatok magyarul, ön pedig angolul nem ta­nulhat senkitől, csak tőlem. Én hát abba hagyom." Szegény angol! Iszákos­ságának esett áldozatul. Pár év múlva, elkerülve Tiszáéktól, Pesten angol­leczkék adásából éldegélt s egy éjjel halva találták valami korcsma küszö­bén." 1 3 Honnan ismerte oly jól s ábrázolta oly hitelesen Arany László atyja geszti környezetét? Mivel Szalonta Geszttől körülbelül félóra, kocsin, Arany gyak­ran hazamehetett, vagy családját hozták el hozzá. Különösen az akkor hét éves Laci tartózkodott olykor huzamosabban is Geszten. Később, nyilván kö­zösen is felidézték egykori geszti emlékeiket. A feketehajú, keménykötésű kisfiú ott kapta a „Marokvas" nevet. Amikor Domokos unokatestvérei, a Bethlen-fiúk is megérkeztek, együtt játszottak a parkban. Kovács János visszaemlékezése szerint Laci is részt vett „Pap bácsi" korai disznótorán, ahol Aranynak oly emlékezetes jókedve kerekedett. De nemcsak Arany Laci járt Geszten, Tisza Domokos is megfordult Ara­nyék otthonában. Ez derül ki első, Kőrösre írt leveléből: „Hej! szeretnék karácsony tájban, mikor keményen fagy, bekopogtatni, s az ádáz Bodritól nem félve... a barátságos szoba kályhájára dőlni, maga mellé, ki vak do­hányt füstöl, míg a hidegvérűen mosolygó Lacit Julcsa nagy tűzzel leczkézi, hogy bábja új kalapját elhányta. Ez a fiúk általános sorsa!" (Geszt. 1851. nov. 2.) 1 4 A kerti lak egykorú ábrázolása 252

Next

/
Oldalképek
Tartalom