Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Sáfrán Györgyi: Arany János Geszten

Arany János geszti barátai, családja Hárman alkottak egy kis baráti kört: a költő, nevelő-társa Kovács János és Szabó József, a geszti ref. lelkész, akit általában csak „Pap bácsi"-nak emlegetnek. — Kovács János egy évvel volt idősebb Aranynál. Már a debreceni kollégiumban ismerték egymást, de bizalmas barátokká csak Geszten váltak. Addig leveleikben magázódtak s csak azután tegeződtek. Kovács János a természettudományok művelője, tanítója, szenvedélyes vadász. A szabadságharcot megelőzően is már Geszten volt nevelő Szőnyi Pállal. Petőfit ők ketten együtt látták — amikor Szalontáról eltávozott — amint Arany írja Petőfinek — „Túr és Pest között valahol találtak egy szinte ernyős szekéren juhászkutya módra hasalva (a phrasis enyém), de nem merték egészen ráfogni hogy te vagy." (1847. jún. 25.) — A harmadik jóbarát Szabó József, a geszti ref. lelkész. A legidősebb köztük, egykor mint szalontai rektor, Aranyt is tanította. Arany László így jellemezte: „typusa a kálvinista diáknak, a collégiumban beszítt légkörből holta napjáig ki nem bontakozik, örökké fiatal, örökké gondtalan és könnyűvérű marad. Adomáiról, élczeiről, csínjairól híres volt vidék-szerte, szegény falusi pap-társainak pedig réme, mert ha egy-egy ünnepélyes alkalommal a geszti kastély vendégei voltak . . . megczukroztatta a mustárt, megpaprikáztatta a fagylaltot..." stb.

1- — Szabó József egy korai disznótorán volt az az egyetlen eset — Kovács János szerint — amikor az „egyformán mélabús Arany „kiengedett": „Itt szabadon röpítette ki keserű és jókedvű ötleteit; együtt poharazott, dalolt és tánczolt velük". — Amikor Arany Kőrösre költözött, Kovács János őszinte nosztalgiával írta neki: „Mióta te elmentél, nagyon ritkán dáridózunk Pap bácsival; három ember közül egy nagyon sok híjjat ejt!" (1851. dec. 17.) A hármas kis baráti körön kívül élt Charles Monard, az angol nyelvtanár. Érdekes figuráját szintén Arany László emlékezése vetíti elénk: „mintája, sőt csaknem karikatúrája a continensre vetődött s itt különczködni szerető angolnak. Mikor elhozták Angliából, csináltatott magának négy vagy öt öltöző ruhát, mind egyszínűt és egy szabásút, csak a szövet vastagságában volt különbség. Így aztán télen-nyáron egy ruhában járt, temérdek zsebű zsákkabátban, nagy gyönyörűségére a vidék ifjúságának. Ha nagy volt a hideg, hármat is fölvett egymás tetejére. Azt hiszem, ő róla van a Nagyidai czigányok egyik harczi hősére ez a hasonlat: Környöskörül immár meg van rakva sebbel Mint az ángolember kaputrokja zsebbel. Nagyon szeretett minden szeszes italt. Egyszer atyám valahonnan kitűnő ó szilvóriumot kapott. Az angol ekkor ezzal az ajánlattal lepte meg, hogy ő szeretne magyarul tanulni; vagyenek leczkéket cserébe; ő az angol kiejtésre tanítja atyámat, atyám viszont tanítsa őt magyarul. Atyám kapott a jó alkalmon. Meg is kezdték a leczkét. E közben a szilvórium az asztalon állt s az angol derekasan hozzálátott. De se a magyarul tanulásban nem tanúsított sok buzgalmat, se az angol nyelv titkait nem igen igyekezett atyám előtt föltárni. Mikor pedig a szilvórium elfogyott, szólt nagy nyugalommal; „Tudja 251