Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Sáfrán Györgyi: Arany János Geszten

Miért éppen a kis kerti lakban tartózkodott a költő legszívesebben? Ezt sem az emlékezők, sem életírói nem kérdezték. Nyilván azért, amit a Szülőhelyem kezdetű, későbbi eredetű, de geszti ihletésű versében megírt: .Szülőhelyem Szalonta, nem szült engem szalonba" ... Kovács János emlékezései nyomán be is léphetünk a kis kerti házba: „Éjjeli asztalán mindig ott volt a ceruza, s ha valami jó gondolata támadt, a sötétben a falra jegyezgette. Restelt gyertyát gyújtani. Az ágya mellett a fal tele is volt firkálva. Legkedvesebb és egyedüli sétáló helye a nagy, huszonhét holdas parkban a százados szilfákból álló fasor volt. Itt szokott, de itt se gyakran sétálni hajadonfővel, borzason. Itt szavalgatta fennszóval Homeros legszebb helyeit... Majdnem az egész Homerost könyv nélkül tudta. Igen szerény, igénytelen, mélabús ember volt az én barátom. Az első pillanattól kezdve mindenki szerette. Domokos pedig az első perctől kezdve bámulatos ragaszkodással simult a komoly férfiúhoz, a ki azonban a tanítás óráin fellelkesült és lelkesíteni tudta tanítványát is." A -kerti lak (Mészöly Géza festménye után) 250