Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 2. szám - Sáfrán Györgyi: Arany János Geszten
gyeivel s engem meglepett a helyes tapintat, a finom ízlés, mellyel az igazi szépet, az örök szépet meg tudta választani." 8 Tisza Domokos tizennegyedik életéve küszöbén lett Arany János tanítványa. Költőnek készült, mint ez évben születése napjára írt versében vallja: Keblem leginkább tölti a művészet Szent lángja, — hozzá vágyik érzetem, S babérral kínál csalóka képzet. Ha kurta éltem neki szentelem. Kora legnagyobb költőjét nyerte mesterül, akit őszintén meg is szeretett. Amikor egy félév után el kellett válnia mesterétől, gyermeki ragaszkodását így fejezte ki Búcsú hangok című versében: Míg elválnál tőlem, a ki úgy szeretlek, S gyermek, de hű szívvel atyámnak nevezlek, (Életem reményi jóltevő atyjának) — Hallgasd bús szavát a bús fiú dalának! Hidegnek tetszettem szemeidben, — érzem, Visszatartóztatott gyermekes szemérem, De szerelmem ölelt szellem karjaival, Szívem mélyén hintett titkos csókjaival. A tizennégy éves tanítvány versei a kamasz kor bilincseiből most bontakozó ifjú lelkivilágát tükrözik. Mesterében — a hazai irodalom legnagyobb költőjében — eszményképre, s vezetésével saját életcéljára talált, Arany nem hízelgett neki. Később is, amikor Domokos elküldte verseit, sorról-sorra elemezte, javította valamennyit, csak úgy, mint a rendszeres foglalkozás öt hónapjaiban. Arany a geszti kerti lakban 1851. május 13-án, keddi napon hozta át a kocsi a mindössze tizenhárom kilométernyire fekvő Szalontáról. önéletrajzi levelében geszti korszakáról csak ennyit írt: a forradalom utáni „szalontai tartózkodásom idejére esik a félév (1851) midőn, többnyire Geszten tanyázva, Domokosnak órákat adtam a költészetben." 1 0 — Geszti mindennapjai kedves helyeiről nevelő társától, Kovács Jánostól és fiától, Arany Lászlótól többet tudunk: szállást a kastély első emeletén „az úgynevezett pavillonban kapott, egy udvarra nyíló kis szobát — emlékezik Kovács János — a melegebb időkben azonban szívesen időzött a kies kerti lakásban." — Amikor Arany László atyja halála után kiadta önéletrajzi levelét, a geszti korszakhoz jegyzeteket is fűzött: „Lakása a kastély parkjában egy kis remetelak volt, mely máig is fennáll. Egyetlen szoba van benne, az is kicsi. Zsúpos födelére hatalmas bükk és szilfák terjesztik árnyékukat. Igazi magános erdei lak." 1 1 249
