Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Sáfrán Györgyi: Arany János Geszten

Geszt és a Tisza-család A Korhány és az Inándi patak mellett fekvő község neve már a 13. szá­zadban szerepel a váradi regestrumban. Az oklevelekben Gezth, Egyházai­geszt, Kis- és Nagygeszt néven találjuk nyomait. 1401-ben a névadó Geszti­család birtoka, 1761-től a Tiszák tulajdona. Fél századdal a költő ott-tartóz­kodása után, 1901-ben 1622 lakója, 266 háza volt. 8 Arany János kenyéradója Tisza Lajos (1798—1856) cs. kir. kamarás, az egykori bihari adminisztrátor, akit mint a megye reformmozgalmainalt ellen­lábasát tartunk számon. Érdekes azonban, hogy fiai — talán nevelőjük, Sző­nyi Pál hatására — a szabadság mozgalmakhoz csatlakoztak. Kálmán mint a közoktatásügyi minisztérium segédfogalmazója, követte a kormányt Debre­cenbe, míg a jurátus László mint huszár vett részt a szabadságharcban s a móri csatában tizenhét sebet kapott. — Világos után Tisza Lajos mindhárom felnőtt fiát sürgősen a berlini egyetemre küldte s Emődi Dániel, fiai egykori nevelőjének életét megmentette Haynau ítéletétől. Tisza Lajosné Teleki Julianna a politikus Teleki László és a Kufsteinbe zárt nőnevelő, Teleki Blanka unokatestvére volt. Arany László mint ,,az er­délyi aristocratia magyaros műveltségű" asszonyainak mintaképét jellemzi. Halálakor Arany János így emlékezett róla folyóiratában, a Koszorú-ban: „Áldást poraira, áldást fog mondani minden ismerője, az egész vidék, a sze­gények, kikkel jót tett, a betegek, kiket maga ápolt és minden, ki valaha for­gott a nagy míveltségű, nemes szívű úrnő körében." (1863. I. fé. 9. sz.) — Aranynak írt leveleit általában így írta alá: „alázatos szolgálója Tisza-Teleki Julianna." Amikor Arany elfoglalta nevelői állását a Tisza-családnál, a négy fiú kö­zül csak a legifjabb, Domokos élt a szülőkkel és Kovács János nevelővel fel­váltva Geszten és Pesten. Tisza Domokos (1837—1856) rövid életrajzát Arany János állította össze, mikor tanítványa korai halála után — az édesanya ké­résére — verseinek kis gyűjteményét sajtó alá rendezte és bevezette: „Tisza Domokos született 1837. október 27-én. Szülei a leggondosabb nevelésben részesítették. Főleg a szép lelkű, nemes szívű anya folytonos gondjai csepeg­tették olyan korán kedélyébe a szép és nemes iránti érzéket, s fejleszték ki­tűnő elmetehetségeit. Már öt éves korában olvasott, írt, hajlama főképp a magyar versezetek felé vonta, melyeket meghatóan tudott felmondani. Midőn megválasztott nevelője, Kovács János, önképzése végett külföldre bocsáttat­ván, egy időre német ajkú nevelőt nyere: e miatti panaszát egy naiv versecs­kében fejezte ki, mely így kezdődik: „Alig ver gyökeret a magyar nyelve, Már is elnyomja a német elme ..." s ezek, <x mennyire tudni lehet, első rímei... A franczia nyelvet már 1851­ben annyira bírta, hogy azon folyvást és szépen fogalmazott. Ez évben tör­tént, hogy az áldozatkész szülék, határozott költői hajlamát fölismerve, engem bíztak meg, hogy vezetném ez iránybani fejlődését. Már ekkor ismerős volt a snagyar, német, franczia, nemsokára az lett az angol költészet számos gyön­248

Next

/
Oldalképek
Tartalom