Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 2. szám - Krupa András: Jancsovics István nyelvtanai és szótára
6. Benka Gyula: A szarvasi főgymnasium története, Gyoma, 1895. 12(5. p. 7. Benka i. m. 92. p. 8. Balloné i. m. 29. p. A nyomda megnyitása évétől kezdve négy nyelven (magyar, latin, német, szlovák) dolgozott. Már 1847-ben is megjelentetett egy szlovák nyelvű kiadványt a csabai dohánytermesztésről. A csabai szerzőkön kívül az 1849. évben még a tótkomlósi Horváth Sámuel március 15-i prédikációját is kinyomták. (Balióné i. m. 37—39. p.) 9. Nádor Jenő: Szarvas 1848-ban, Szarvas, 1962. 60. p. 10. Jancsovics István: Űj magyar—szláv és szláv—magyar szótár, Szarvas, 1848. V—VI. p. 11. Bernolák, A.: Lexicon slavicum—bohemico— latino—germanico—ungaricum . . . I—VI. Buda, 1825—27. 12. Toldy i. m. 357. p. „...kikhez majd más, idegen nyelvek szótárai is járultak magyar értelmezéssel (Soltész és Bakó latint, Karády franciát, Jancsovics tótot adván)." 13. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza, Budapest, 1966. 296—297. p. Toldy i. m. 356—359. p. 14. Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban, Budapest, 1957, 7. p. 15. Gáldi i. m. 8. p. Ugyanitt a 79. p.-n szól arról, hogy Bél Mátyás 1719-ben Cellarius iskolai szótárát négynyelvűvé (latin—német—magyar—szlovák) bővítette ki. 16. Gáldi i. m. 129. p. 17. Gáldi i. m. 323. p.: például chnoj — ganaj; szkala — szikla; jaszli — jászol; hwala — hála; perina —párna stb. 18. Jancsovics István: Magyar nyelvtan előbocsátva szláv—magyar szótárnak — Madarská mlúvnica predloiená slovensko—madarskjemu slovníku, Szarvas, 1848. (Lényegében a szótár szlovák—magyar részének elején levő bevezetőnek és nyelvtannak a különnyomata). V. p. 19. Így nevezte Kollár és környezete Stúrt és követőit, a szlovák nyelv irodalmivá tételéért harcoló mozgalom elindítóit, akik nyelvi mozgalmukat 1843-ban indították el. (L. a 20. jegyzet kiadványait!) 20. A szarvasi gimnázium könyvtárában két ilyen jellegű kiadványra bukkantunk. Az egyik Csehországban, Prágában a Cseh Múzeum kiadványaként Ján Kollár ösztönzésére megjelent éles hangú röpirat, melyben a cseh tudományos közélet alakjainak (Safarik Palacky, Jungmann) nyilatkozatain kívül Kollárnak nyelvi mozgalmat támadó cikkei és magyarországi követőinek hozzáírt levelei foglalják el a fő helyet, köztük egy Békéscsabáról a Maros és Körös között lakó alföldi szlovákok nevében írt, az új nyelvet elítélő levél, Brozmann Dániel aláírásával, valamint Kristóffy Sámuel békési esperes, Zayacz Dániel és Kutlik János nagylaki lelkészek közös elítélő levele ugyancsak 1846-ból. (Hlasowé o potrébe jednoty spisovného jazyka pro Cechy, Morawany a Slowáky, Praha, 1846.). A másik: Lanstják: Stúrowcina a posouzeni „Nárecja Slowenskou", Buda, 1847. Ennek a függelékében közli 6 tótkomlósi pap és tanító tiltakozásáról szóló hírt is (52. p.). 21. Lanstják i. m. függeléke 48. p.: mind a két név elírással. A megyéből jelen volt még Kristóffy Sámuel esperes és Horváth Sámuel tótkomlósi pap. 22. Lanstják i. m. 48—52. p. 23. Jancsovics i. m. V. p. 24. Jancsovics fent idézett szótárában: VIII—IX. p. a szlovák—magyar részénél: V— VI. p., valamint idézett magyar nyelvtana: V—VI. p. Bernolák A. mind az 1787-ben megjelentetett Dissertacio philologico-critica de litteris Slavorum című tanulmányában, mind az 1790-ben kiadott Grammatica sZauica-jában, valamint a szótárában a nyugati, a nagyszombati, a morva dialektushoz közel eső nyelvjárás alapján alkotta meg az első szlovák irodalmi nyelvet. (L. Sziklay László: A szlovák irodalom története, Budapest, 1962. 177—180. p. és Szalatnay Rezső: A szlovák irodalom története, Budapest, 1964. 39. p.) Bernolákék nem vették tudomásul az 1750-ben kelet-szlovákiai szlovák kálvinisták magyar helyesírást követő, a zempléni nyelvjárást alapul vevő nyelvi kísérletét, amit szűk körben csak a szlovák kálvinisták használtak a XIX. század harmadik évtizedéig. Jancsovics a sárosi nyelvjárást a magyar—szlovák részben külön jelzi. 16 241
