Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Krupa András: Jancsovics István nyelvtanai és szótára

beszélték Szarvason is.) Segített neki a fonetikus helyesírási elv is, ezért nehéz megállapítani, hogy a ragozási formákat és mintákat Szarvason gyűjtötte-e, általános tapasztalati anyaga-e vagy írásbeli átvétel-e, mégis úgy véljük: írhatjuk, hogy mind a nyelvtanának, mind a szótárának alapanyagát az alföldi, szűkebben, a szarvasi szlovák lakosság nyújtotta neki. Nyelvtanának ezen szavai jellegzetesen az alföldi nyelvjárás máig élő szavai: darov 'daru', frisko 'frissen', chitro 'gyorsan', kvon 'ló', nach ucí 'tanítson', snah 'hó', stavenja 'épület', tuto 'itt' stb. Szeretik a szóközépi mássalhangzótorlódást mássalhangzó-kieséssel enyhíteni. Erre a nyelvtanában a szakkifejezésekben is találunk példát (vlasnuo menő tulajdonnév' = vlastné menő helyett), gyakoriak a szótárban is [kapusní (kapustny helyett) 'káposztás'; masni (mastny helyett) 'zsíros'; mesní (mestny helyett) 'városbeli, helyi'; Sesnácti (sestnásty helyett) 'tizenhatodik' stb.] Ugyancsak számtalan menynyiségben találhatók a szótárban az olyan tájszavak (jórészük magyar jövevényszó), amelyek napjainkban a megyénkben szórványokban élő szlovák nemzetiség társalgási alapszókincsébe tartoznak (a szótárírás korában természetesen jellemezhette a közép-szlovákiai nyelvjárás szókincsét is), pl. banovat 'bánkódni'; bantovat 'bántani'; barnaví 'barna'; éákov 'csákó'; hajov 'hajó'; kvórka 'héj, kéreg'; pigTujem 'vasalok'; svetlí 'kék'; sanujem 'sajnálom'; saragle 'saroglya' stb. A szótár néhány jellemzője A szótár szókincsének jelentéstani rétegződése is arra mutat, hogy Jancsovics szeme előtt jelentős mértékben a mezőgazdasággal foglalkozó, a földből élő szlovák kisember lebegett. Befolyásolta Toldy levele is, ezért kerülte az elvont, tudományos fogalmak bevételét. Ezt következtethetjük a szlovák—magyar és a magyar—szlovák rész bizonyos rétegű magyar és szlovák szavainak összevetéséből és arányából is. Jancsovics szótárának írásakor a magyar nyelv állapotát egy nagyszabású, rendkívül sikeres és hasznos nyelvújítási mozgalom nyomán magas szintű pallérozottság és rendszerezés jellemezte, míg a szlovák nyelv etájt kezd rálépni a fejlődésnek arra az útjára, amit a magyar a nyelvújítással végig járt, de még talán mélyebbről indulva. így a szótárírónak bizonyos mértékben könnyebb dolga volt a magyar szavak válogatásakor, az életet, a társadalmat méltán reprezentáló színesebb és szélesebb, arányosabb szóskálát tudott összeállítani a szlovák szavakhoz képest. A magyar—szlovák rész első négy betűjének (A, B, C, Cs), valamint a szlovák—magyar rész megközelítően ugyanennyi mennyiségű szót magába foglaló nyolc betűjének (A, B, C, C, D, E, F, G) a háziállat-tenyésztés, házifoglalkozás, a kultúrnövények és termékeik, az ezekkel összefüggő házimunkák és szerszámok, az állatok, a gyümölcsök, a rovarok, a halak, az egyéb növények, a fák, az ezekkel összefüggő és elválaszthatatlan mezőgazdasági táj főneveinek és belőlük származó igéinek számát és arányát vizsgáltuk meg. A rendszerezettebb, a kornak jobban megfelelő modern, tudományosabb igényű magyar—szlovák rész szorosan csak e rétegű magyar címszavainak száma valamivel kevesebb (400) a szlovák—magyar rész hasonló címszavainak a számánál (414). Az arány különö235