Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Krupa András: Jancsovics István nyelvtanai és szótára

A szlovák nyelvű magyar nyelvtan címlapja azonos az akadémiai terminológiával, pl. nála a kapcsolók = összekötők, a feltételkötők = föltételesek, az ellenkötők = visszatetszők, a ráhagyok pedig engedők és óhajtók. Ezek a példák arról tanúskodnak, hogy Jancsovics nemcsak az Akadémia legfrissebb nyelvtanát használta fel, hanem a korábbi akadémiai kiadványokat és az akkor közkézen forgó más grammatikákat is.

í7 A szótani részből teljes egészében kihagyta a bonyolult és terjedelmes Szóalkotás és Szóragozás című részeket, csak a névszókkal, az igékkel, ragozásukkal és egyéb szófajokkal foglalkozik. E fejezetek alapján — túl sematikus értelmezése szerint — a nyelv részei: névszók, igék és részek (egyéb szófajok). Először a névelők fontosabb ismérveit sorolja fel, majd a főneveket. A főnévragozás szómintáit nem az akadémiai nyelvtanból veszi, négy esetet sorol ő is fel, de a birtokos alanyeset helyett a tiszta alanyesetet (nála: nevező) tárgyalja első esetként. A 2., a sajátító esetet találóbban birtokos v. nemzőesetnek nevezi, a részeshatározó 3. esetként nála is tulajdonító. 233