Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 1. szám - SZEMLE
KRUPA ANDRÁS: ŰJVÁRY ZOLTÁN AZ AGRÁRKULTUSZ KUTATÁSA A MAGYAR ÉS AZ EURÓPAI FOLKLÓRBAN (Debrecen, 1969.) A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének Gunda Béla által szerkesztett kiadványsorozata, a Műveltség és Hagyomány XI. kötete az európai és magyar agrárhagyománnyal hosszú idő óta foglalkozó szerző kiemelkedő munkája. Tanulmányával alapvető, hézagpótló tudományos mű készült el, nyeresége néprajztudományunknak. Ahhoz, hogy az általa gyűjtött és rendszerezett magyar agrárfolklór szokásainak, rítusainak anyagát megírhassa, szinte rá volt kényszerítve, hogy magyar nyelvű összegzését adja a vegetáció kultuszának, elméletének, kutatási módszerének az európai folklór szakirodalmából; s ebből is elsősorban az agrárkultusz kutatása alapját szolgáló fontos elméleti problémákat, módszereket összegezve. A tanulmány valóban bizonyítja, hogy a magyar mezőgazdasági kultusz problematikáját nem lehet megnyugtatóan feldolgozni az európai agrárfolklór szakirodalma nélkül, noha a magyar irodalomban is biztató eredmények születtek; róluk számot ad a könyv is. A rendkívül bonyolult, számtalan irányú és ágú kutatómunka eredményeit biztos kézzel és avatottsággal rendezi és fűzi összefüggő koncepcióba. A rendszerezés első fele részben a megelőző irodalom történeti értéke, részben mára utaló bemutatása útján valósul meg, míg a továbbiakban azokat a tudományos szempontokat, vizsgálódási, kutatási irányokat összegzi, veszi értékelő bonckés alá, amelyeket a közelmúlt és a jelen néprajzkutatója nem kerülhet meg, törekedve arra is, hogy néhány fogalmat tisztázzon (mint pl. az agrárrítusok adaptálásáról, diffúziójáról szóló fejezet). A könyv második fele — talán éppen a mondandó aktuálisabb jellege miatt — dinamikusabb, sodróbb lendületű, noha — mint az előbb írtuk — úrrá lett a hatalmas anyagon, s kisebb törésektől eltekintve jól szerkesztett, áttekinthető szintézist hoz létre. Ennek a hosszmetszetét szeretnénk adni recenziónkban. Az európai etnológia az agrárhagyománnyal tulajdonképpen alig több, mint száz éve kezdett foglalkozni, a kiváló német tudós, Wilhelm Mannhardt széleskörű, úttörő alapozó munkája révén. Neki állít elsőnek emléket, s rehabilitálja ma is érvényes tudományos megállapításait. Mannhardt óta elsősorban a vegetációs szellemlények, a gabonadémonok létezéséről, ill. szerepéről máig húzódik az etnológusok vitája. E vonatkozásban a szerző Mannhardt és követői tételeinek több szempontját korszerű mai felfogással megáévá teszi, elemzi a legszélsőségesebb ellennézeteket (von Sydow, Mackensen), és azon kutatók álláspontját (Stránská, Propp), akik a vegetációs démonokkal szemben az ún. vegetatív életerőt állították előtérbe. Széles körképet kapunk az antropomorf és teriomorf mitikus lényekre vonatkozó kutatásokról és a magyar agrárhagyománnyal összefüggő szellemlényekről (medve, farkas, kakas, szalmabábu). Rendkívül értékes a Mannhardt német nyelvű gyűjtési hagyatékából közölt 1865. évi, szintén német nyelvű magyarországi szöveg, mely hiteles képet ad a székelyek közt élő teriomorf démonokról. Az agrárkultusz keletkezésének, fejlődésének, terjedésének, kontinuitásának tudományos hipotézisei, bizonyítékai széles skáláját mutatja be (Nilsson: antik istenek ; Frazer: természeti népek mitikus lényei; Straube: dema istenek; Hatt Gudmund: pre-columbián 181