Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

BUGA LÁSZLÓ BÉKÉS MEGYE KORHÁZAINAK ÉVKÖNYVE III. Amikor valamilyen intézet, intézmény, elméleti, vagy gyakorlati egység, esetleg munkaközösség, úgynevezett időszakos — néha jubileumi — kiadványa kerül az ember kezébe, a háttérben rendszerint megcsillan a lapozgató szomszédok sárgán irigy szeme, azt hunyorítva, hogy a kiadvány öncélú! Hogy a vezetők, a dolgozók vállveregetésére és a saját jó munkájuk bizonygatására hozták össze. Ilyenkor jut eszembe Madáchnak az a sokszor helytálló megállapítása, amit én ki is merek mondani, de ők álszemérmesen csak befelé kuncognak felette: "A tudomány, mely nyegle, hogy megéljen". Ezzel a kissé rossz hangvételű megállapítással kezdem ezt az ismertetést, beszámolót — vagy, ha úgy jobban tetszik — értékelést, hogy minden ilyen irányú — esetleg még csak fel is merülhető — gondolatot eleve viszautasítsak. Ez a kiadvány „BÉKÉS MEGYE KÓRHÁZAINAK ÉVKÖNYVE, III.", amely „megjelent a Gyulai Megyei Kórház fennállásának 125 éves évfordulójára" Gyulán, 1971-ben: nem ilyen!! Állítom és bizonyítom, hogy nem! Ez Békés megye orvosai jelenlegi munkájának, tudományos hozzáállásának, felvonulásának ünnepi parádéja, ami őszinte, tárgyilagos, szakszerű, tudományos és feltétlenül figyelmet érdemel. Seregszemle ez! Az egész Békés megyei egészségügyi gondolat pillanatnyi seregszemléje, amelyben a gyulai orvos kollégák éppúgy elmondják észrevételeiket, megfigyeléseiket, munkájuk eredményeit, ahogyan a békéscsabaiak, a mezőhegyesiek, az orosháziak, a mezőberényiek és a szeghalmiak is. Ez a kiadvány becsületes, igaz, őszinte tudományos bemutatkozás. Nem több és nem kevesebb. A könyv bírálójának vagy ismertetőjének őszinte örömére szolgál, hogy az átlagosnál részletesebben foglalkozzék vele, még akkor is, ha az I. és II. kötetet nem is látta. Megpróbálom bemutatni ezt az első ránézésre is kellemesnek látszó könyvet. Mert a bírálat sem mentes az első benyomásoktól. Nos, ez a kiadvány finom. Papírja ritka szép, nehéz papír. Mondhatnám, valóban ünnepi köntös. Dicsérem a Békés megyei Nyomdaipari Vállalatot — ahol nyomták — mert nyomása szép, elegáns. Semmi giccs, semmi felesleges cikornya rajta. Komoly. Olyan, mint a mondanivalója. Szerkesztői: Dr. Iványi János és Dr. Pintér Miklós — tudatosan, vagy akaratlan — ügyes kézzel nyúltak a kérdéshez. Állítani merem, hogy Békés megyében a közelmúltban nemcsak azzal a 60 témával foglalkoztak az orvosok, amelyekről cikket közöl a kiadvány. A könyv mondanivalója tehát szerencséskezű válogatás eredménye. Ez az ünnepi beszámoló Békés megye kórházainak minden szakvonalával foglalkozik. Mondhatnám: az egész munka visszfénye, és az ember mégis érzi hogy itt nem a fény a fontos, hanem a munka, ami mögötte van. A téma, ami az éléből adódott, és ami megoldott valamit már ott, ahol foglalkozni kezdtek vele. Úgy bizony! De el ne felejtsük, hogy minden tudományos lépés csak annyit ér, amennyiben az emberi közösség hasznára válik. Ez a jubileumi kiadvány bebizonyítja, hogy — lám a kutatás és a tudományos beszámolás nemcsak a klinikák és nagy központi kórházak velejárója, hanem vidéken is lobbanhat olyan tudományos szikra, ami hazánk egészségügyi életét érdekli, sőt aminek fénye külföldre is ellátszik. 175