Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

LE. PAPP JÁNOS: BÉKÉS MEGYE A SZEGEDI TISZATÁJ CÍMŰ FOLYÓIRAT TÜKRÉBEN* (1965—1970) íróink, költőink, kritikusaink, helytörténészeink állandóan vissza-visszatérő problémája a publikálási lehetőségek korlátozott volta. Komoly gondot jelent ez napjainkban is, bár az elmúlt évtizedben — különösen pedig az utóbbi 4—5 évben — jelentős mértékben javult a helyzet. Az irodalmi élet, s ezzel együtt az irodalmi folyóiratok decentralizációja egészséges helyzetet teremtett. Az országos folyóiratok mellett megjelenő területi lapok (Alföld, Jelenkor, Napjaink, Tiszatáj) valamint az egyre növekvő számban kiadásra kerülő megyei periodikák (Békési Élet, Forrás) mind több lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy minden arra érdemes szépirodalmi alkotás, helytöréneti dolgozat, recenzió nyomtatásban is napvilágot lásson, nagyobb nyilvánosságot kapjon. Vizsgálódásunk tárgya ezúttal a Szegeden megjelenő Tiszatáj című folyóirat néhány utóbbi évfolyama. E lap DélMagyarország irodalmi fóruma, így nem érdektelen áttekinteni, milyen Békés megye részesedése, hogyan alakul a műfaji, tematikai megoszlás, milyen megyénkre vonatkozó, megyénket érintő művek láttak napvilágot hasábjain. Kiinduló pontként az 1965-ös évet választottuk, ugyanis az addigi napilap formátumot ekkor váltotta fel a ma is meglevő füzet alak, s ez a formai változás tartalmi megújulást, új szerkesztési elvet is ígért. Ahogyan ezt a szerkesztőségi beköszöntőben olvashatjuk: "... Országos érdeklődésre számot tartó igénnyel akar*A cikkhez kapcsolódó bibliográfia a 166. juk szerkeszteni lapunkat, mégis hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem a helyi jelleg és sajátosságok elhanyagolásával, s úgy, hogy — gyakorlati tájegységben számított értelemben — közvetlenebb hatóterületünkön, Bács, Békés és Csongrád megyében szeretnénk minél több olvasóra szert tenni, Dél-Magyarországon kialakítani lapunk tömegbázisát. Igazodva ezzel ahhoz az egészséges törekvéshez, mely a vidéki irodalmi lapokat — nem provinciális értelemben — egy-egy tájegységhez, kulturális bázishoz kapcsolja." A folyóirat tematikai felépítésében elsősorban a szépirodalom dominál, mellette tanulmányok, kritikák, ismertetések, illetve képzőművészeti, színházi és zenei élet eseményeire történő reagálások kapnak helyet. Mindezeket szerencsésen egészítik ki az illusztrációk — festmények, rajzok, grafikák reprodukciói. Az egyes műfajokon tematikai, csoportokon belüli, Békés megyei részesedést vizsgálva igen eltérő képet kapunk. Nagyon elgondolkodtató, hogy DélMagyarország egyetlen irodalmi és kulturális folyóiratában — ahol az egyes lapszámoknak mintegy felét szépirodalmi alkotások adják — megyénk írói, költői szinte alig jutnak publikálási lehetőséghez. Hat évfolyam, összesen 60 számában mindössze (kettő!), megyénkben élő író, illetve (három!), költő kapott helyet! Ilyen gyenge lenne megyénk irodalmi vénája, vagy máshol van a baj? Prózaíróink közül csak Csoór István üti meg a Tiszatáj mércéjét? — míg a oldalon található. 164