Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: A földmunkásmozgalom ateista nevelő szerepéről

pot ugrattak ki Endrődön a más asszonyától... Nem kell ennek megértéséhez semmi más, csak merni gondolkodni és összehasonlítani a tényeket a hit meséjével. A „mit tegyenek" kérdésre egyelőre csak ennyi a válaszom: Gondolkodjanak e pár tényen, amit mondtam. Vegyék elő iskolás gyerekük kiskátéját, kisbibliáját és gondolkodva olvassák át, hasonlítsák össze a valósággal. Azt majd lassan megérteti magukkal is, mit tegyenek és mit higyjenek. Tudom ez nem könnyű. De amíg csak hiszik a vallást és nem értik meg miért szükséges az a papoknak, a gazdagoknak és általában, akik a mi munkánkból élnek, addig hiába kérik ájtatos imával az istent: „add meg nekünk mindennapi kenyerünket...", az egy morzsányit sem adott még soha. Tapasztalták már ezt? — Tapasztaltam én, István, sóhajtott Fekécsné. — De nem mertem hinni. Féltem, az ilyen gondolattal isten elleni bűnt követek el... így még sohasem hallottam, ahogy te mondod. Egyszer ugyan még 1918 decemberében a nagyóvodában egy naggyűlésen mondtak ilyen formát a papokról meg a vallásról. Azután úgy éreztem, nem háborgat a vallás. De lehet, ez a nyomorban kínlódás okozta, hogy ritkán megint elfog a vallás és templomba megyek. — Ez az igazság, ahogy Teri mondja — helyeselt Óréné. — Dehát 19 bukása óta ki mert volna ilyen igazán beszélni. Azok a kis könyvecskék, amit a templomajtóban a kiöregedett szent asszonyok se ingyen, se pénzért a bemenő asszonyoknak adnak, mind a kommunistákat gyalázzák. Egyik olyan könyv Kun Bélát ábrázolja, hogy véres késsel a szájában tapossa a vallásos embereket... — Tudom. Ha ezt, amit itt beszéltünk, megmondanák a főpapnak és ő jelentené az államhatalomnak, vallásgyalázásért ítélnének el mindnyájunkat. De remélem, nem mondják meg neki? — Nem. Lehet neked még többet is mondanunk — szólt Tímárné. — Sok szóbeszéd van még a főpapról is meg a többiekről is. — Azt is tudom. De azt is, semmitől úgy nem félnek ők, mint az igazságtól. Az igazság pedig: nem igaz az, amit ők az istenről, a vallásról hirdetnek. Isten csak azóta van a vallásos' emberek képzeletében, amióta a papok elhitették velük és csak addig lesz, amíg elhiszik. Olyan igaz ez, mint az, hogy magukat csak azért zárathatta a templomba ma, mert benn voltak. Lehet, hogy ezzel, amit beszélgettünk, sokat gyötrődnek, mert az értelem megtámadja a hitet Na de a kételkedés már jelentkezett érzésükben mégpedig olyan határozottan, hogy képes volt magukat hozzám vezetni. Ez tehát már bizonyítja, nem hitték, hogy helyesen cselekedett a főpap a templomajtók bezárásával. És érzésük így nemcsak a pap ellen, hanem már a vallás ellen is lázongott. Ha nem így történik, nem jöttek volna hozzám tanácsért. Na, de talán már sok is egyszerre, amit elmondtunk. Próbálják ezeket rendezni magukban. Nekünk nem a papokat kell meggyőznünk, hogy mesével ámítanak, hanem magunkat. .. Éreztem, sok ez az asszonyoknak és nehéz. De ha már tanácsért jöttek, adhattam-e mást, mint azt, ami bennem már tudatossá formálódott? De hogy komolyabb irodalmat is ismerjenek, nemcsak a szentek életét és egyéb ponyva irodalmat, az „Ember tragédiája" és „Mózes-e, vagy Darvin" című könyveket ajánlottam könyveinkből. Lehet, úgy tűnik az ilyen emberekkel való foglalkozás talán nem tartozik a békeharcok sorozatába. Ez azonban csak azoknak tűnhet úgy, akik nem ismerik a vidéki szervezkedéssel járó sokféle követelményt, bajt, panaszt, melyeknek intézését mindenki a szervezettől, annak vezetőjétől várja. De bizonyítsuk külön is azt, amit rideg tények jobban igazolnak, mint a szavak? Kortesek A helyi szervezetben sokan voltak elbúsult kubikosok. Vitatkoztak. Az új párt Kisgazda-, Földműves és Polgári párt néven alakult. Napok óta fő téma. Vaszkó Pál kisgazda, aki gyakori vendég közöttünk, most így magyarázta: — Nem mondhat mást, aki egyetért a nincstelenek ilyen munkaínség bajával is, mint azt, hogy most már össze kellene fognunk, emberek! A kisgazdának meg a polgárnak rátok szüksége van, emberek. Ez grófok nélküli párt lesz ám. A kisgazda is több földet, több pénzt akar a búzáért, meg az állatért. Osztán itt egyezünk mi össze, ni: ti több munkát, meg több bért akartok! Igaz? 150