Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: A földmunkásmozgalom ateista nevelő szerepéről

És úgy nézett szép kopottruhás, lesoványodott társaim között, mint aki hitte is: mindenki úgy hiszi, mint ő. És hogy még jobban meggyőződjön, megkérdezte: — Na, mit szóltok ehhez? Társaim hallgatva nézték a jól táplált, közülünk kimagasló Vaszkót. Mindnyájan jól ismerték. Az egyik jobbmódú kisgazda volt ő, aki a községi képviselőtestületi üléseken többször szólt már a nincstelen szegények nehéz helyzetéiül. Megbántani nem akarták. A csendet óvatosan Polányi Máté törte meg: — Igazat mondott, Paja bácsi. Csak a kisgazdák közt nagy is van, a kispolgár között meg nagypolgár is. Most a képviselőválasztáson mind a két résznek szüksége van ránk, hogy rájuk szavazzunk. Abból nekik nyilván hasznuk volna, de nekünk nem. A mi igazságunk így nem ugyanaz, ami az új párté! Ez az egyik, a másik meg az: egyelőre nekünk munka kell. Mi lesz e több rétegből egybekavargatott pártból? Az, ami a többiből. Mind egy nótát fúj, csak más-más hangon. — Nana, Polányi öcsém. Ez új párt. Szavad szerint még el se fújta a nótáját. — Benne van az, Paja bácsi, a párt összetételében és szándékában. Pártok alakulnak, ígérgetnek. Eddig egy kivételével minden pártban csalódtunk. Egyelőre várunk. Ha majd olyan párt alakulhat, amilyen nekünk tetszik, nem is kell, hogy hívjon, megyünk ... Vaszkó Pállal még be sem fejeződött a vita, két úriember lépett be helyiségünkbe. Velük jött Gyomáról Vörös János, volt járási rendőrbiztos. Vöröst már 1918-ból jól ismertem. Akkor, Harsányi református pappal, a Nemzeti Tanács igen tevékeny kortese, 1920-ban már a 48-as párt nagy szószólója. Hogy kellő tisztelettel fogadjuk a két ismeretlen úriembert, az asztalhoz ültettem őket. Vaszkó kisgazda barátunk el akart menni. De visszatartottam. Halljuk együtt, mit akarnak az ismeretlenek. Vörös János kortes nem várt biztatást: — Kedves barátaink — kezdte beszédjét. — Mi tudomást szereztünk róla, hogy képviselőválasztások lesznek, különböző pártok jelennek meg. Mivel Endrőd választási körzetünk legnagyobb községe, idejöttünk először. Igaz Gyoma. Endrőd a régi időben nem volt egységes. De úgy gondoljuk, a világháború, a forradalmak tragikus évei után most a boldogabb jövőt óhajtott vágyainkat össze tudjuk hangolni. Mint említém, nem teljes programunk ismertetése a célunk, az képviselőjelöltünk feladata lesz. A szót át is adom pártunk vezetőjének. Külsejében tetszetős, jólnevelt, kellemes modorú úriember a pártveztő. Nyakkendője, zakója igazítása után beszélt: — Kedves barátaink! Ügy van, mint Vörös János barátunk említette. Mi csak azért jöttünk Endrődre a földmunkások szervezetébe, hogy támogatásukat kérjük az újjáalakult 48-as igazi hazafias párt részére . . . A fiatal úriember egyre jobban belemelegedett a 48-as hazafias eszme magasztalásába. Szaktársaim és Vaszkó kisgazda únták már. Észrevette az úriember a nyugtalanságot és befejezte mondókáját: — Jelöltünk dr. Maki ügyvéd úr lesz! — és úgy nézett szét, mint aki már biztos győzelmében. Vörös János, mint gyakorlott kortes, már utasított: — Alakuljon meg néhány tagból a szervezőbizottság . . . — Minek az? — kérdezte Polányi. — Azért kell — mosolygott fölényesen Vörös — hogy tudjam, irányításommal kik végzik majd itt a választási munkát. — Álljunk csak meg — szóltam. — Türelmes hallgatásunk még nem jelenti, hogy máris egyetértünk a 48-as párt programjával.,, — Mi lehet abban még kétség? — szólt közbe Vörös. — Na, először is, mi nem szóltunk közbe, amíg önök beszéltek. Ennyi tisztességgel tartozunk egymásnak. Mielőtt pedig igent, vagy nemet mondanánk, a 48as párt támogatásáról előbb szabad legyen véleményünket ismertetni. Mi, mivel jó néhány pártot volt alkalmunk megismerni, egységesen határoztunk: nem csatlakozunk szervezetten egy meglévő párthoz sem! Tiszteletben tartjuk az 1848— 49. évi nemzeti erőfeszítést, hiszen akkor a nemzet felszabadításáért harcolt minden becsületes magyar. De mit akarunk vele 84 év után? 1918-ban Magyarország 151