Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: A földmunkásmozgalom ateista nevelő szerepéről

küldte. Helyzetünk így se könnyű. Vigyáznunk kellett, ne riasszuk el a megbízottakat. Hiszen pár ezer férfi és női munkás várta, hol kaphat munkát. Április közepe tájára ki is alakult a siralmas helyzet. Leszerződtek a férfi és női munkások. Hogy országosan is ismerjék nehéz helyzetünket, Endrőd címmel cikkben megírtam, s a Földmunkások Lapja 1922. április 22-i számában közölte: . . . Mint a szerződések mutatják, a havi és részes munkák szerződéseiben a munkabéreknél alig van különbség. Mi a havibért terményben, kenyérgabonában próbáltuk megállapítani. A munkások részére az mutatkozott legjobbnak. Azonban az uradalmak is tudták, mire az inflációs 1000 koronákat kifizetik, azok vásárlóértéke már jóval kevesebb lesz, mint a szerződéskötés idején. A nagyobb baj mégis az, hogy még ilyen csekély munkabérért sem mehettek egyelőre többen. Néhányszáz lány ki is maradt még, akiknek nem tudtunk munkát szerezni. Férfi azonban igen sok. Ha útjavításhoz, vagy vízlevezető csatornatisztításhoz kellett pár napra 10—15, azt meghirdetni nem is kellett. Egy alkalommal mikor a Zubircz-zugi átjáró javításához egy napra tíz embert kért a község, 120-an jelentkeztek. A körgát mellett a külső részen, ahol a vízlevezető csatornában víz is volt és a csürhejáráson a Holt-Kőrös mellett, ahol régóta a község vályog-szükségletét csinálták, leginkább a cigányok, ásók emelgetéséig folyt a vita az ősválvogvetők és a mesterségre kényszerülők között. Emlékezés óta annyi olcsón dolgozó vályogvető és tapasztó munkást nem kaptak Endrődön a gazdák, mint ezekben a munkanélküli években. A 8 és 13 éves fiúk és lányok piaci napon és vasárnap délelőtt anyjukkal a községház előtti piactéren várták, jön-e gazda, akinek libapásztor, pesztonka vagy kondás kell. Szívszorító látni a lesoványodott, fejletlen, foltosruhácskás gyermekeket ... Vasárnap délután szakszervezetünkbe néhány agrárproletár asszony is eljött. Kihívtak a kisirodába, mint mondták azért, mert annyi férfi előtt nem akarták elmondani. Még le se ültek izgatottan, de mégis mint később bevallotta, Oréné a „bűnözéstől remegve" mondta el: — Ilyen még nem történt Endrődön! Nem is tudja az ember, hogy mondja el. hogy isten ellen ne vétsen? — és úgy nézett asszonytársára és rám, mint aki máris megbánta, amit mondott. Hogy megtudjam, mi nyomja lelkét, biztattam: — Csak úgy mondja el Óréné, ahogy volt. Vétkezni csak akkor vétkezhet, az ember hit szerint is, ha ok nélkül rágalmazza embertársát. Az igazmondás nem bűn a vallás szerint se. — De hát nem a magunkfajta gyarló ember cselekedetéről akarunk beszélni. Hanemhát... — és megint az asszonyokra nézett. — Mond ki mán: a panról — bátorította Fekécsné. — A főpapról? — mosolyogtam. — Hisz abban több a gyarlóság, a bűn, mint Endrőd összes népében. A bűnt magamra vállalom. Ha hiszi Óréné. hogy az isten mindent lát, hall, akkor látja, hogy itt vannak és hallja, ha bűnöset mond nekem én vállalom. Hát csak nyugodtan mondja el. Az asszonyok megleoődve néztek össze. — Az történt ma — folytatta felszabadultabban Öréné. — hogv a főpap, még vége sem volt az istentiszeletnek. bezáratta a temolomajtókat. Nyilván azért, mert 19 óta, hogy a szegénynépet károótolták a prédikációban a papok, a magunkfajta asszonyok a prédikáció előtt, mikor a misének vége van ki szoktunk jönni a templomból ... — Ma nem jöhettünk — szólt Hornokné. És Örénéra nézett, hogy folytassa. — Biztosan az üdvözüléshez jutást akarta megmagyarázni. Ugyebár? Öréné kissé bátorodva nézett rám: — Nem éppen. Hanem arról beszélt, hogy már a családanyák is sokan inkább a szervezkedő kommunistákra hallgatnak, mint az isten szolgáinak szent beszédeire. Látja ő, ahelyett, hogy vasárnap gyermekeivel szentmisére jönnének, a piactéren ácsorognak, szegénységüket mutogatva, akik isten jóvoltából és szorgal148