Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szerényi Imre. Békés-Csanád-Csongrád egyesített vármegyék közigazgatása II. József korában

sen és faiskolákat állítson fel. Évenként jelenéseket kértek a termelt selyem mennyiségéről. Különösen sokat vártak a Muzzucato-féle selyemgombolyító géptől. A biztosi jelentésekben terjedelmes helyet foglal el a selyemtermeléssel foglalkozó fejezet. Ez érthető, mivel ennek az ügynek a felügyeletét is a kerületi biztosok feladatai közé sorolták. Az osztrák selyemipar elsőrendű érdeke volt, hogy folyamatosan, kellő mennyiségben és minőségben nyersanyaghoz jusson. Teleki jelentése szerint Békés megyében három „kert" van, ahol eperfákat ültettek, a negyediket Tessedik Sámuel evangélikus lelkész saját költségén Szarvason létesítette. Itt Tessedik nemcsak eperfákat ültetett, hanem más gazdasági növényeket is termesztett. A tanulóifjúságot gazdasági ismeretekre és a selyemtermelés alapismereteire tanította. Saját költségén Budáról hozatott szakértőt, akinek vezetésével 256 font selymet termelt. Majd feleségét három leánnyal Budára küldte, hogy ott a selyemgombolyítást kitanulják

1' — jelentette Teíeki. József Ii jelentéshez hozzáfűzött megjegyzésében dícsérőleg ír Tessedikről, elrendeli, hogy húsz arany értékű emlékéremmel ajándékozzák meg szorgalma jutalmául. A termelés azonban nem mindenütt emelkedett ilyen könnyen. Az 1785—1786. évi jelentésekből kitűnik: a kerületi biztosi rendszer fejlődése pozitív irányba indult el. Számos javaslat, terv készült ezekben az években, olyan tervek, amelyek mindenképpen a társadalmi és gazdasági fejlődést szolgálták. A nagyváradi kerület vezetésében 1787 elején változás következett be; gr. Teleki Sámuelt az uralkodó a magyar kancellária élére állította, helyére gr. Haller Józsefet nevezte ki biztosnak.tó Az átszervezett megye feladatai, szervezete A megyei közigazgatás átszervezésének célja egy modern, jól szervezett és az utasításokat maradéktalanul végrehajtó apparátus létrehozása volt. Az új apparátus tiszviselői már fizetett hivatalnokok, nem pedig a nemesi megye választott emberei. Az új feladatok, a szinte naponta megjelenő különféle utasítások végrehajtása rendkívüli terhet jelentettek a megyei hivatalnokok számára. Az utasításokat ma olvasva, óhatatlanul felmerül az a kérdés: Hogyan is várhatták a központi kormányszervek azt, hogy a megyei hivatalok, ezeknek a magasszínvonalú munkát igénylő követelményeknek máról-holnapra eleget tesznek? Elöljáróban vizsgáljuk meg, milyen feladatokat ró az új megyei hivatalra az J787-ben megjelenő hivatali utasítás.1» Az utasítás kimondja: a megyei hivatal élén az alispán áll. Az alispán kijelölését a királyi biztos végzi, de a helytartótanács nevezi ki, mint „közvetlenül királyi hivatalnokot. A másodalispán kinevezése hasonlóképpen történik. Az alispán feladata a „törvények és rendelkezések" végrehajtása és a végrehajtás rendszeres ellenőrzése. A panaszügyeket az alispánnak kötelessége kivizsgálni, illetve a szolgabírákkal kivizsgáltatni, döntéséről a királyi biztosnak jelentést küldeni. Az utasítás szerint az alispánnak kizárólagos döntési joga van, különösen sürgős ügyekben. Kevésbé „fontos és sürgős" ügyek intézésébe bevonhatja a másodalispánt és a jegyzőt. Hosszabb időt igénylő vizsgálatoknál igénybe veheti a szolgabírák segítségét is. Ez az utasítás is említi az alispán talán legtöbb fáradságot igénylő feladatát, az évenkénti körutazását a megyében. A körutazásról részletes jelentést kell küldenie a királyi biztosnak, illetve a központi kormányszerveknek. Az alispánt távollétében — de csakis akkor — a másodalispán helyettesíti. Az alispán felügyel a jegyző által vezetett iroda munkájára is. Az utasítás előírja, hogy a szolgabíráknak évente kétszer — tavasszal és ősszel — körutat kell tenniük a rájuk bízott járásban és útjukról jelentést kell küldeniük a királyi biztosnak (nem az alispánnak!), egyéb általuk végzett vizsgálatokról pedig az alispánnak. Ezeket az alispán bevezeti az ügyviteli jegyzőkönyvbe, amelyet minden két hétben felküldenek a királyi biztosnak. Tehát egy-egy vármegyei tisztségviselő munkája többszörös ellenőrzés alatt állt, de tegyük hozzá, hogy ez nem járt mindig a munka tényleges javulásával. A vármegyei huszárok, hajdúk szerepe és feladata is megnőtt. Állandó feladatuk a közbiztonság és közrend rendszeres felügyelete. Jelentést kellett tenniük az esetleges törvénysértésekről, bűnesetekről, a hidak, utak és gátak álla137