Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Kétezerhatszáz kilométerre, barátok között (riport)

nali két órakor megszólal egy gitár, és fiúk lányok énekelnek, úgy ahogy csak ők tudnak énekelni. A végén pedig azt sajnálod, hogy ez a felejthetetlen éjszakai koncert is befejeződik egyszer ... Belinszkijban, Orosháza testvérvárosában két napot töltöttünk, és kétszer lépett fel a Balassi Együttes. Először a „Győzelem" kolhoz kultúrházában, másodszor a városi kultúrházban Penzától mintegy 120 kilométerre, kissé délnyugatra, a Csembár folyó partján fekszik a város. Régi neve is ez volt: Csembár. 1948 óta viseli a nagy orosz kritikus, forradalmi demokrata Belinszkij nevét, aki 1816-tól 1821-ig élt a városban. Már 1911-ben múzeumot létesítettek abban a házban ahol lakott, ma a múzeum Belinszkij régi iskolájában van. Vezetőnk végigkísér a nagyszerű ember életének minden állomásán. Képek, korabeli könyvek, szobrok. Belinszkij halotti maszkja. Meghalt 1848-ban, harmichét éves korában. Belinszkijtől alig 17 kilométerre találjuk Lermontovot. A ház, amelyben a költő gyermekkorában élt, ma múzeum. A fák közötti sötét út, a szobák, a bútorok, a családi zongora, festmények és szobrok, íróasztala és könyvei őt idézik. Kinézünk az emeleti ablakon a parkra, Lermontov is itt állt, és itt álmodozott. A fák lábánál, a tóban gyerekek fürödnek. A lombok ráhajlanak a vízre, körülöttünk rejtelmes, szép falusi csend . . . A nap utolsó eseménye: néma tiszteletadás a családi mauzóleumban a költő sírja előtt. Kuznyeck! Belinszkijtől 250 kilométerre keletre, a Volga irányában. Gyula testvérvárosa. Mesélik, hogy nagyon régi település, városi rangját 1780-ban megszerezte. Ma már 85 ezer lakosa van, és a megye egyik legjelentősebb ipari centruma, a cipőgyártás fellegvára. A Balassi Együttes kuznyecki fellépése előtt a cipőgyár vendégei voltunk. Az igazgató a gyár klubjába invitál bennünket, ahol vitrinek őrzik a gyár termékeit. Aztán kis figyelmet kér, mert szeretné, ha minél többet megtudnánk a gyárról, melyre nemcsak ő büszke. Félelmetes adatok: a gyár futószalagja 5 kilométer, a munkások száma 6 ezer. Hetenként 45 ezer pár cipőt készítenek, ahhoz egy teljes gulya kikészített bőre szükséges ... A dolgozók 80 százaléka nő, ezért is épített a gyár 1000 személyes napközit, és óvodát, és több üdülőt. Egyet közülük a Fekete tenger partján. Az elmúlt években nyolcszázán kaptak állami kitüntetést, és hatszázan őr-! zik a Nagy Honvédő Háború kitüntetéseit. És végül, ami a legtöbbet mond: évente 10 millió rubel értéket termelnek a kuznyecki gvár dolgozói. Kultúrpalotájukat, melynek bejárata előtt négy, hófehér korinthoszi oszlop áll, 12 éve építették. A bejárat felett a barátság üdvözlő szavai, minket, magyarokat köszöntenek. Este. a Balassi Együttes fellépése nagy élmény. A műsor elsS számát, a Felelgetőst még a szíves-kedves érdeklődés hangulatában nézik, a Gyertyás-tánc csak fokozza ezt, a fergeteges tapsvihar aztán a Balázsjárás után tör ki. A terített asztal a gyár éttermében a barátkozás és a beszélgetés újabb jó helye, és a jókedv helye is: vacsora után együtt énekel orosz és magyar népdalokat a vendég és a vendéglátó. Végül Szerdobszk, Szarvas testvérvarosa. Penzától délre, 110 kilométerre Kolislein át vezet a vasút Szerdobszkba. a 34 ezer lakosú kisvárosba. A városka mellett folyik el a Szerdoba, Penza megye talán legromantikusabb folyója, a lankás vidék sokáig megmarad emlékezetünkben, nem felejti el az utas. aki arra jár. Óragyára nevezetes, jelentős export-forgalmat bonvolítanak le. Penza, Belinszkij, Kuznyeck Szerdobszk... Mondjuk hozzá: Békéscsaba, Orosháza, Gyula, Szarvas. És még egy végtelenül kedves kisváros, Kolislei. Utazásom fényes élményeit hozta. Egyetlen estére indult ide a Balassi Együttes. A határban, a járás szélét jelző kőoszlopnál várt benünket a kolislei küldöttség. Velük a Sztyeppe Együttes, a kolislei asszonyok, lányok híres kórusa. Kezükben só, kenyér, és hozták a dalokat. a sztyeppe dalait. Még szárnyalt a dal, amikor odajött hozzám egy magas, szélesmosolyú férfi, átölelt, és azt mondta: „Kolléga?" Konstantin Ivanovics, a járási lap főszerkesztője volt. „Da, da, ja vengerszki zsurnaliszt... Igen, igen, 8* 115