Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Kétezerhatszáz kilométerre, barátok között (riport)

magyar újságíró vagyok." Attól a pillanattól egész este együtt voltunk, beszélgettünk, ahogy tudtunk, és ha már sehogy se tudtunk, azt mondtuk: „Kolléga..." Ezen a napon pionírtáborban is jártunk, kolislei vendéglátóink itt fogadtak bennünket ebéddel, vacsorával. A táborban éppen turnusváltás volt, gyerekek sehol, ezért mondta később Jevgenyij Bocskarjov, a járási párttitkár: „Az egész tábor az önöké most, barátaink!" Az augusztusi nap olyan volt, mint a folyékony arany, és a Sztyeppe Együttes kifogyhatatlan az orosz dalokból... Azt hiszem, másnap jelent meg Penzában, a Penzenszkaja Pravda hasábjain fényképpel illusztrált cikkem a Balassi Együttesről, elutazásunk előtt néhány nappal pedig a szerkesztőség vendége voltam. Barátkozásunk, ismerkedésünk hasznos és kellemes volt. A főszerkesztő, Benjamin Liszov és munkatársai kézszorítását is magammal hoztam, kétezerhatszáz kilométerről. Amikor már a Moszkva—Budapest légijárat IL—18-asán ültünk, és hazafelé repültünk, újra erre gondoltam. Mennyi mindent hozunk magunkkal! A fél hónap millió élményét, az ismerősök mosolyát, figyelmességét, a beszélgetések ízét-zamatát és tanulságait, a szép tájakat, és ... és a Szúrát, a valami egészen más folyót, Penza ékességét. Üjra itthon. Ferihegy. Budapest. Békéscsaba. Egy utazással gazdagabban, és máris a megszülető kívánsággal: nem véletlenül mondtuk, hogy — Viszontlátásra, Penza! ... A kolislei Sztyeppe Együttes kenyérrel, sóval és dallal várta a békéscsabai táncosokat. 116