Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

tették — a hozzájuk fűzött magyarázatokon túl — még érzékletesebbé. Ö az első európai művész, akinek életrajzát részletesen ismerjük, hála a családi krónikának, melynek írását apja után Dürer is folytatta, s melyet szervesen egészítenek ki levelei, útinaplói. Műveinek jellegzetességei az olykor a megértést is segítő rövidebb szövegek, melyeket képei kevésbé fontos részeire írt. Az előadásban különös hangsúlyt kapott Dürer utazásainak részletes ismertetése, melynek egyes állomásait is nyomon követhetjük egyszerűbb megoldású, a tájakat, településeket, embereket élethű elevenséggel megjelenítő vázlatain, grafikáin, vízfestményein keresztül. Ezek a képek arról tanúskodnak, hogy Dürert az otthonától távoli világ minden kis részlete érdekelte. Festészetére különösen nagy hatással volt az Itáliában megismert reneszánsz művészet, melynek nyomait főleg művei szerkesztésmódjában és a színek megválasztásában lelhetjük fel. Nagy oltárképei készítése közben kezdett foglalkozni a művészet elméleti kérdéseivel, miközben ő is szemben találta magát az olasz reneszánsz képzőművészet által oly behatóan vizsgált problémával : az emberi test arányainak, anatómiájának megismerésére vonatkozó törekvésekkel, s gondos művészi ábrázolásával. Ugyanekkor — ezzel egyensúlyban — megfigyelhető Dürer festészetében az objektív, élethű természetábrázolás iránti igény is. A kor sajátosságaiból adódóan Dürer sem dolgozhatott vagyonos pártfogók támogatása nélkül, akik között — a művész rangjához illően — az akkori német császárt, Miksát is ott találjuk. Az előadás érzékeltette, hogy az egyes megrendelők igényei mennyiben jelentettek gátat a művész elképzeléseinek kibontakozásában. Végezetül Dürer világnézetéről is szó esett, utalva a haladás iránti fogékonyságára: katolikus oltárképfestő létére élete vége felé Luther tanait tette magáévá. Az emlékülés második napja dr. Végh János művészettörténész Dürer festészete című előadásával kezdődött. Az előadó felhívta a figyelmet Dürer művészetének azokra a vonásaira, amelyekkel az újat kereső művész túllépett kora festészetének addig alkalmazott, szokványos megoldásain. A természetábrázolásban objektivitásra törekedő Dürer képein már önálló témaként jelentkezett a táj, tájképeiről — más témájú alkotásaitól s különösen metszeteitől eltérően — a mozgalmasság jórészt hiányzik. Emellett mestere volt a szerkesztésnek; az alakok elrendezése még a nagy tömegeket ábrázoló képein is tökéletes egyensúlyt eredményez. Az alakok aprólékosan részletes kidolgozását még az ilyen jellegű képei esetében sem mellőzte. Az egyes arcok tűnődő mosolya Leonardo da Vinci hatására utal, ugyancsak a nagy olasz mesterek képei inspirálták Dürert a korabeli németországi festészetben ismeretlen háromszög kompozíció alkalmazására is. Portréi kifejezőerejét a színek harmóniája, a lágy tónusok adják. Dürer művészi megoldásaira élete vége felé egyre inkább az egyszerűség lesz jellemző, s éppen ezzel tudta kidomborítani ekkori képein a sugárzó monumentalitást és gondolatgazdagságot. Ezután dr. Kaposy Vera tartotta meg előadását Dürer rajzművészetéről. A mester pályakezdéséről szólva kifejtette, hogy az ekkori fametszetek nagy része könyvillusztrációnak készült, de Dürer később is, utazásai közben különösen, szívesen dolgozott ezzel az ábrázolásmóddal. Így készültek vázlatai, rajztanulmányai is, melyek eredményeit azután nagyméretű, gyakran több darabból álló kompozíciói megalkotásához használta fel. Művészi alaposságát éppen a sok, előtanulmányként egy-egy alkotásához készített vázlat bizonyítja. A XVI. század elején a metszetek készítésénél új eljárással, a fémmaratással kezdtek kísérletezni. Dürer maga is alkalmazta az új módszert, de vasmaratással készített képei mellett továbbra is megtaláljuk a hagyományos, hideg tűkarc technikájú alkotásokat. Németalföldi útján különösen sok grafikát készített, ekkori rajzait ezüstvesszővel rajzolta vázlatkönyvébe. Hazaérkezése után új eljárásként kréta alapozásra készítette grafikáit, sajnos, ezek az alkotások évszázadok folyamán elhalványultak. minőségileg megrongálódtak. Életének utolsó éveiben készült rajzaira — festett képeihez hasonlóan — a lehiggadás, a kifejező nyugalom a jellemző. Az előadások elhangzása után az emlékülés résztvevői megkoszorúzták Albrécht Dürer szobrát, ezt a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Dürerről elnevezett kiállítási csarnoka névadó ünnepségére és Dürer születésének 500. évfordulója tiszteletére rendezett magyar grafikai ki.573