Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Kósa László: Nagy Gusztáv emlékezete

Találkozás Ki vagy Te és honnan jössz felém, Életemnek hanyatló felén? Mit hozol a mosolyod mögött, Sugarat, vagy útvesztő ködöt? Merre jöttél? Lidérces lápon? Hol varjak ülnek kiszáradt fákon? Vagy nem volt hozzád a végzet fösvény: S virágzott, hol jöttél, az ösvény? Kenyeremet s hallgatag számat Keserűvé tette a bánat, Ki vagy, hogy a szemembe nézel S megkened a kenyerem mézzel'' Jeremiad Jaj, a halálpók mindent besző itt, S kínok ekézik lelkem mezőit. Itt minden balog, törött és fakó, S puffadt arccal a világ árkából Ügy bú fel a nap. mint berúgott bakó. Vak itt a fény, a tűz csak kujtorog S nyöszörögnek a rozzant bútorok. Nyöszörög minden, a kapu, a kút. Mint a kutya, hogy múlt éjjel a szél Jeges szájával avitt vackába futt. Itt a kétségek örvénye hörböl, S nincs menekvés e pokoli körből. Élőhalottként fekszem az ágyon, És sírva kérdem, és nem tudom, hogy A temetőbe, vagy tehozzád vágyom! Ki tudja? ... Hol vagy ? Állsz még a szőnyeges erdőn S gyűrűket nevelsz? Hegyhátak nedvét Szívod s hajnalban bozontos medvék Dörzsölik hozzád széles hátukat? Hol vagy? Hol a csend intőn átmutat Lármás létünkön fel az ég felé? Vagy ott, hol már az adásvételé Sorsod s fűrészek lármája hangzik? Talán egy telep udvarán töprengsz Zord utadon, e szomorú témán S gvantacseppeket könnyezel némán Míg a hegyekben tavaszi szél zeng? Hol vagy? Ki tudja, nem vársz-e készen Vak mélyén, egy szomorú boltnak S nem jössz-e értem talán már holnap. Sorsom zord üdve, fenyőkoporsó?