Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Kósa László: Nagy Gusztáv emlékezete

KÖSA LÁSZLÓ: NAGY GUSZTÁV EMLÉKEZETE Vannak és voltak írók és költők, akiknek pályája egy-egy vidékhez vagy városhoz e vidéki irodalmi élethez szorosan kötődik. Ilyen költői egyéniség volt Nagy Gusztáv is. 1902-ben született Karcagon, de életének nagyobbik felét Békés megyében töltötte. Mindkét nagyapja Békés megyei volt, s ő ismételten visszatért elődei földjére. Szülei korai halála után Békéscsabára került, ott érettségizett, majd. a budapesti egyetem vegyészeti karára iratkozott be. Egyetemi tanulmányait azonban hamarosan félbeszakította. Nagy Gusztávot diákkorától erősen vonzotta az irodalom. Akkor kopogtatott a magyar irodalmi élet kapuján, amikor Ady halála és a két forradalom után rendeződni kezdtek a megzilálódott sorok és különféle próbálkozások keresték a tavábbvivő utat. 1922-ben jelent meg első verse a Pesti Naplóban, amit ott és más lapokban újabbak követtek. Maga is kereste a társakat, tagja lett az egyik fiatal írói csoportosulásnak, a Vajda János Társaságnak. S mindez nagy reményekre jogosította Minden más körülménynél erősebben szólt bele ebbe a biztatóan induló pályába az akkor még sokakat fenyegető népbetegség, a tüdőbaj. 1925-től sokszor kellett gyógyulást keresve visszavonulnia kórházakba és szanatóriumokba. Elhagyta a fővárost, visszavonult szűkebb pátriájába, Békés megyébe. Gyomán, Békéscsabán, majd Gyulán lett újságíró, a Körös vidék, az Alföld, a Békés munkatársa és szerkesztője. Ebben az időben jelentek meg verseskötetei: Elindulás (Békéscsaba. 1927), Tempea (Gyoma, 1929), Versek (Gyula, 1937). Gyuláról került Sarkadra, majd az akkori bihari megyeszékhelyre, Berettyóújfaluba, s innen a költözködő újsággal 1940 és 1944 között Nagyváradra. A legzordabb történelmi idők ismét betegágyban találták, de gyógyulása után — hívás ellenére sem — tért többet .533