Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Az évváltozás nem helyzetváltozás

Nagy József megértette: ezek a régi kubikosok és volt vöröskatonák még nem feledték el, hogyan viselkedtek 1918—1919-ben éppen ezek az emberek, akik most is vezetői a szociáldemokrata partnak. Kubikos társaimba erős gyökeret eresztett a kommunista eszme. Sarjadását, ha meg is taposta, tépte a fehérterror, a gyökér bennmaradt. Élteti a hit: eljön az idő, amikor újra felemelkedhet a most letaposott munkásság. A fejlődés kegyetlen törvényszerűsége érvényesül az emberek társadalmi rendszerének mikénti formálódásában is. És ebben a mindig tökéletesebbre, megfelelőbbre törekvők minden rendszerben és időben az elnyomott népek. Részemre szinte meglepően ismerték kubikos társaim a társadalmi harcok történetét. Keseregtek a proletárdiktatúra elvesztésén; a maguk egyszerű módján meg is állapították a bukás okait. És éppen abból értették meg, hogy hazánkban a szocialista társadalmi rendszer kialakítására törekvésnek az csak az első komoly harca volt. És ha az ismert okok miatt el is bukott első csatánk, a győzelem reményében szerveztük erőnket újra ... Szervezetünk erősödésének ellensúlyozására megint felriadtai? az ébredő magyarok. Január 29-én kipublikáltatták: ... „aki beiratkozik az Ébredő Magyarok Egyesületébe, kap földet és házhelyet..." Szaktársaim néhánya e propagandára mosolyogva leintett. Én azonban olyan politikának véltem, amivel a szegény embereket akarják magukhoz csatolni. Hogy az ébredők felé is megmondjam a véleményem, Endrőd címmel kis cikkben megírtam és a Földmívesek Lapja 1922. február 11-i száma közölte: „... A megértés kedvéért érdemesnek tartom megírni, hogy nálunk a múlt hónap 29-ikén kipublikálták, hogy aki beiratkozik az Ébredő Magyarok Egyesületébe, az kap földet és házhelyet. Hogy az újmagyarok ilyen alantas fogásokkal igyekeznek tagokat toborozni, azt megértjük, hiszen olyan sok rossz hírt hallottak már az emberek az olasz ébredőkről, a magyar fasisztákról, hogy ezek után önkéntelenül idegenkednek minden ébredő mozgalomtól. Csak nem értjük, hogy egyesek még azt hiszik a nagy ígéreteknek bedűlnek az emberek. Mi már annyi ígéretet kaptunk, hogy torkig vagyunk vele. De vajon honnan fogják szerezni az előre beígért földet ezek az újmagyarok? Ezt nem árulták el, mert maguk sem tudják. Talán a másokéból? Honnan ez a különös jog? Mi a vérünkkel és verejtékünkkel tettük eddig is termékennyé a földet és mégsem szabad azt mondanunk; ez vagy amaz a föld a miénk, de a haszna a másé". Ez sem maradt hatás nélkül. Dühöngtek. Nem egy volt olyan szerencsétlen ébredő, hogy mivel bátorságából több nem telt, felém köpött. Nem ingerelt. Nyugodtan szeme közé mosolyogtam. Megtanultam már kamaszgyerek koromban: a legmérgesebb kutya tulajdonsága is olyan, ha nem ijed meg tőle az ember, hanem megáll előtte és nyugodtan ránéz, morogva elsompolyog. Ebben az időben tapasztaltam, vannak olyan kutyatermészetű emberek is. «** Szervezetünk a múlt évi félemlítések ellenére is gyarapodott. A már ismert nagygazdák és a tehetetlenül ellenünk dühöngő „ébredők" tábora mellett gyülekezett egy harmadik. Üj főpap jött. A híre már a múlt évben járt, hogy majd ő, mint nagyrangú pap, helyreállítja az endrődiek kommunista eszmével kábítgató hitét. Első dolga volt megszervezni a keresztény-szocialista földmunkás csoportot. Az addig is működő oltáranyák, hetigyónók, márialányok kegyes tömörítése mellett különböző szentekről elnevezett ifjúsági ligákat is szerveztek. Szinte egyik hétről a másikra megszervezte a papság az írásos propaganda terjesztését is. A templom bejártánál ájtatoskodó asszonyok kínálgatták a kommunistákat, szociáldemokratákat gyalázó kis füzeteket. Vasárnap és piaci napon a templomkerten kívül is árusították. Jelentkeztek másjellegű szervezők is. Fel kellett erre figyelnünk... Már a múlt évben az öregkertben működő szervezet részére könyvgyűjteményt szerveztem a háború előtt működő földmunkáskör összeszedhető könyveiből. A múlt év novemberétől pedig Nagy József a szociáldemokrata párt könyvkereskedéstől kapta bizományba a könyvet, abból fejlesztettük a községi szervezetnél is kis kölcsönző könyvtárunkat. Jelszavunk: A tudás hatalom! Mindenki olvasson, tanuljon! Endrődön nem pusztába kiáltott szavak ezek, hanem olyanok, amelyeket követtek az agrárproletárok. Különösen az ifjúság olvasott szorgalmasan. .520