Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Az évváltozás nem helyzetváltozás
Magamon tapasztaltam egy-egy jó könyv hatását és iparkodtam különösen az ifjúsággal, Polányi Mátéval, Gabuznai Gézával, Bradák Lajossal, a Dávid fiúkkal, mindazokkal a nálam néhány évvel fiatalabbakkal, akikkel a télidőben hetenként kétszer külön foglalkoztam, megértetni: ha a kommunista eszme igazi harcosai akarnak lenni, akkor sokat kell tanulniok. A tanulás elősegítésére néhány újságot is járattunk. A kártyát megtiltottuk. A rendes emberek nem bánták. Napközben, este, ha tízen-tizenöten jöttek, az újságok cikkeit beszélgettük meg. Szombaton délután, vasárnap délelőtt, amikor legtöbben együtt voltunk, a remélt munkaalkalmak mikénti megbeszélését és a részes napszámbérek kialakulását készítgettük. E sokágazatú tevékenységgel párhuzamban, a legfőbb politikai zűrzavaros nézeteket is meg kellett értenem. Tanítottam, mikor még én is csak annyit tudtam, amennyit az élettől, a háborúból, a Nagy Októberi — és a mi forradalmunkból az idősebb, tapasztaltabb emberektől tanultam. Bár 1920 tavaszától — eleinte válogatás nélkül — minden könyvet, újságot, ami kezembe került, elolvastam. Tavasztól késő őszig munkába se mentem könyv nélkül. Ha talyiga nélkül mentem tizenöt-húsz kilométerre kapálni, vagy egyéb munkára, hátamon a heti élelem, hónom alatt a munkaszerszám, kezemben a nyitott könyv. Nem törődve azzal, hogy az úton mellettem elhajtó gazdák gúnyosan mosolyogtak. És ha esett az eső vagy társaim evés után pihentek, olvastam. Téli és munkanélküli időben elolvastam a nagyapám már kissé rongyolódó Nagy bibliáját: Másként alakult olvasási lehetőségem, ahogy a múlt év márciusában szőrös Hunya Józseftől megkaptam Marx—Engels válogatott műveit, és az emberiség ősvallását kutató írásokat és más politikai írásokat. Regényeket. Minek magyarázzam: Küzdelmem, a marxizmus némi megismeréséig, csak azok érthetnék meg, akik a IV. elemi iskola után 26. évükben vehettek először könyvet kezükbe... És mégis tőlem várták szaktársaim az irányítást, a még nem kellően értett politika, vallási kérdések é= minaen olyasminek a megmagyarázását, ami foglalkoztatta kubikos társaimat és azokat a szegényebb sorsú parasztokat, akik jobb helyzetet, jogot kívántak maguknak. A múlt évben párszor a csendőrök néhány pofonnal oktattak az óvatosságra. Amennyit fájt, annyit használt is. Megértettem: óvatosan kell működni. A papok kommunistaellenes propagandája túl éles. Nyílt, írásos propagandával nem küzdhettünk ellene. Nyílt gyűlésen sem fejthettük ki ellene a kommunista eszmének, a létező tényekre alapozott, cáfolhatatlan igazságait. Tétlenek mégsem maradhattunk. Már olyan hír is susogott: a hit erejével kell hatni azokra, akik csak a testük jobb tápláléka megszerzésén szervezkednek. Ez a suttogás a papoktól származott. Vele szemben tehát ifjú barátaimat kommunistákká kellett nevelnem. De nyíltan és nyilvánosan abban a szellemben nem beszélhettünk. Hiszen már láttunk néhány idegen alakot. A kettős feladatra kellett tehát irányítani ifjú barátaimat: Egymás között és megbízható barátaikkal beszéljenek úgy, mint mikor együtt vagyunk. De még nem eléggé ismertek előtt a kommunizmusról ne beszéljenek. Ha ismeretlenek érdeklődnek, mit akarunk a szervezkedéssel, mondják: jobb munkabért és több megbecsülést. Ha pedig olyan fiúkkal, lányokkal jönnek össze, akikről sejtik, hogy a papok csalogatják őket, vagy már valamely „szenf'-szervezet tagjai, tapintatosan érdeklődjenek, mit mondanak a fiatal papok, mi a szervezet célja. Érdeklődjenek, mit akarnak a munkások szervezésével. Vagy ha idegennel találkoznak, beszélgessenek vele óvatosan, mert lehet besúgó is. Meg kellett értetnem — nemcsak az ifjakkal, de idősebb kubikos társaimmal is —, hogy nem hiába próbálgatnak csoportokat toborozni különféle akarnokok is. Rajtunk kívül egyetlen csoportosulás sem a mi érdekünkben, hanem a mi törekvésünk gátlására történik. Észre kell vennünk, Endrőd különféle ellenünk készülő csoportok területévé válik. Ez azt kívánja, ismerjük meg ellenségeink erejét, taktikáját és ahol lehet, értelmünk és igazságunk fölényével bomlasszuk. De ezt csak Úgy tehetjük eredményesen, ha megismerjük a toborzók igazi érdekét és a feléjük indulóknak, tétovázóknak tényekkel tudjuk bizonyítani, hogy amivel csalogatják őket, az csak a parasztfogás más-más hangú formája. De ugyanígy kell viselkednünk, oktatnunk, szerveznünk Endrődön kívül is mindenütt, amerre elgurul kubikos talicskánk. 9 521