Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - Szabó Ferenc: Korai aratósztrájkok Békés megyében 1853-ban

beli bérharcokat is az általános helyzetet érzékeltető mozzanatnak kell felfognunk, s a Bach-korszak históriájának átfogó feltárására kell biztatnunk. Jelenleg csak néhány fontos vonást tudunk felvázolni a sztrájkok indítóokáról, távol állva a teljességtől. A munkamegtagadások előzményei és okai Az 1850-es évek első fele az osztrák önkényuralom kiépítésének időszaka volt. A néptömegek Békés megyében is szembenállással fogadták a gyarmatosító intézkedéseket, s a szabadságharc vérbefojtását követően az uralkodó osztályokkal ellentétes pozícióból ítélték meg a helyzetet: A függetlenség kivívásán túlmenően az 1848-ban megkísérelt radikális földfoglalásokat, a földesúri függésből történő teljes megszabadulást is visszakívánták. A szegényparasztság és a földtelenek törekvései az abszolutizmus nagybirtokvédő politikájával szemben sokféle formában nyilatkoztak meg, az újoncállítás és az adófizetés megtagadásától kezdve a tagosítások ellenzésén át a betyárkodásig.

4 A hol ösztönös, hol tudatos oppozíció — minden bizonnyal komoly eltéréseket mutató mértékben — a parasztság minden rétegére jellemző volt, tartalma és iránya az egyes rétegek sajátos érdekei szerint alakult. Részletesebb vizsgálatok hiányában az osztálytagozódásról mindössze annyit mondhatunk el, hogy 1846-ban Békés megye összlakosságának 47%-át alkotta a zsellérség, mintegy 15 000 családdal. A telkes jobbágy ok kerek számban 10 és félezer családot jelentettek.

5 Nagy volt, mindebből következően, az 1848-ban föld nélkül vagy néhány holddal „felszabadított" parasztok megyebeli aránya, sokan kényszerültek bérmunka vállalására az uradalmakban és a vagyonosabb telkesjobbágyokból lett gazdagparasztoknál. 1863-ban már 45 000-re tették Békés megyében a munkabérből élő kétkezi munkások számát.

6 A mezőgazdasági termelés elmaradott szerkezetének és a gépi felszerelés hiányának tudható be, hogy ez a nagytömegű szabad munkaerő — az időjárás alakulása szerint mutatkozó termés minőségével, mennyiségével összefüggésben — hol kevésnek, hol pedig soknak bizonyult. Az egyoldalú gabonatermesztés miatt az aratás időszakában — néhány héten át — súlyos munkaerőhiány jelentkezhetett; különösen akkor, ha az aratást a szokásosnál lassabban lehetett folytatni, mint az 1853-ban is történt. A rendkívüli esztendők szinte mindig élesebbé tették a munkaadó uradalmak, továbbá a részes alapon vagy napszámban aratást és nyomtatást vállaló földmunkások szembenállását. A megyénkbeli földbirtokosok, s őket követve a jobbmódú parasztok, a hiányzó (vagy drágának tartott) kézierő pótlására, a megyebeli agrárproletárok „bérszintjének" alacsonyan tartása érdekében, az 1850-es években is szívesen alkalmaztak az északi megyékből érkező idénymunkásokat, felhasználták a megyén belüli munkaerőszerzés lehetőségeit — mint a sztrájkok története mutatja. Köztudott, hogy a földmunkásság számára — jórészt egészen a felszabadulásig -— a nyári betakarítás (s a cséplőgépek elterjedése előtt a hónapokig tartó nyomtatás, amit persze sokkal gyengébben fizettek az aratásnál!) megfeszített munkát kívánó, rövid időszakra jelentette az egész évi kenyérnek való megszerzésének az egyetlen lehetőségét. Az uradalmak és a munkást fogadó <477